Norin haiku versei

Ne idegesíts
az etikáddal, ezt csak
miattad hordom.

Újév: fehér zaj.
Hó roppan talpam alatt,
holdfény csordogál.

Kedveseim, a
legjobbakat! Sok csodás
haikut nektek!

Csomagol a nyár.
Idő szárnyán egy fél év
alatt ideér.

Tüskés kaktuszok
törékeny virágait
szellő rebbenti.

Tavak virága,
nyári fák árnyékában.
Hó és jég alatt.

Mai haikum
kicsi csésze fülére
tapadt teafű.

Fagyban kószálok,
sálamból nyári rózsák
derűje sóhajt.

Év végén ködben
látom, majd júliusra
kitisztul jövőm.

Egyazon betű -
készletből írunk meg "rossz"
és "jó" verseket.

Pattanó szikrák:
nehéz némely tüzet hű
lángokra bírni.

Új fény születik.
Maradt lelked legmélyén
hozzá egy szikra.

Vajon nem a szív
forrása a vágy, melyből
valóság fakad?

Hajló faágak,
egy vendég diót hagyott
a mókusoknak.

Végre tűz pattog,
meleg járja át szívem:
az itthon csöndje.

Hold selyemszálán
bábozódott hernyócska
nyárról álmodik.

Kandalló tüze
mellett is fagyoskodhat,
kit szív nem ölel.

Kis botlásokon
múlhatnak néha a nagy
felismerések.

Haiku pattan:
semmiből virág nyílik,
nap felé fordul.

Zsigerből érzem,
hogy gondol rám barackfám.
Hiányzom neki.

Karácsony előtt
minden is "karácsonyfa".
Az élet rendje.

Erdőn elnyugvó
szél csigaházat ringat,
benne bogárka.

Belém szeret és
ezzel felvállalja, hogy
egyszer elveszít.

Mennyi susogás
maradt itt, a megfakult
nádszálak szívén...

Dér csípte reggel,
sütőtök és krizantém.
Keskeny csík a hold.

Boldog asszonynál
fecsegőbb teremtménye
istennek nincsen.

Péntek: felvirradt
minden dolgozó ember
"majd hétfőn" napja.

Mások dühéből
építkezni balgaság,
sajátunkból - bűn.

Egyedül csak én
értelek meg, kotyogja
az első kávé.

Fájdalmad léggömb,
engedd meg, hogy felkapja
egy hirtelen szél.

Nyári nevetés,
mind befőttes üvegbe
tett sárgabarack.