P. Szabó Mária haiku versei

fehér az udvar
vidáman nyikorog a
hórakás alatt

zöld fű szőnyegen
fekete rigó topog
magot csipeget

fények szikráznak
tűlevelek illatán
bódul a lélek

sárguló levél
az ősz örök hírnöke
pereg ezerszám

megroggyant vállal
kábán próbálom tűrni
a szökő reményt

naptól remegő
fuvallat zápor után
szivárványt játszik

halk a réti hang
a deres csipke készül
fázik a lélek

fekete rigó
sárga csőrében kukac
remeg életért

fehér táj ölén
dér csipkefüggöny lebeg
halálos fagyként

fűszeres illat
gyöngyöző eső után
akácerdőben

pitypang pihék mint
parányi ejtőernyők
nap felé szállnak

anyám halottas
ágya körül derűsen
mosolyog a nap

zenél a tücsök
egy húron pendül a nyár
vidám dalával

holdfény tükrében
csillagok játszanak fent
égi bújócskát

szövőlepke víg
munkája temeti a
falomb életét

orgonabokor
ágán szélvihar zenél
rügyek táncolnak

rózsaillat száll
a légben a sárguló
büdöske felé

szurok sötétlő
fénye taszít a mélybe
ma végleg elment

Pitypang kelyhei
lebbennek a szellőben
selymes rét felett