Patus Ervin haiku versei

csillagfényes éj -
világok fogannak most
messze valahol

nyári délután -
meggyfa remeg a szélben
gyümölcstelenül

besüppedt sírok -
a vén akácfa látod
újra virágzik

tavaszi vihar -
esőverte mezőkön
csöndben nő a fű

távol mindentől
sötét rengeteg ölén
szarvas álmodik

régi iskolám
udvarán a tavasz most
is illatozik

tavaszi séta -
kapualjból hirtelen
rám tör az alkony

e csupa-halál
időben emlékeim
túlélnek engem

csodaszép álom -
ablakomon kopogtat
a józan reggel

téli reggelen
kertre néző ablakon
ezüst virágok

téli éjszaka -
olvasólámpám fénye
egyetlen társam

újév reggele -
postaládám fenekén
tavalyi számla

szikrázó éjben
karácsony angyalai
messze suhannak

fenyőágak közt
csilingelő angyalok
ünnepre várva

behavazott kert -
szobámban pompáznak a
csönd virágai

lehullott levél -
sóhaját a hó alatt
nem hallja senki

dió-koppanás -
hideg őszi éjjelen
óriási csönd

néma őszi ég -
fekete márványlapon
fehér krizantém

őszi alkonyon
duruzsoló kályhában
izzó fahasáb

őszi délután -
a meghitt kerti padon
halott levelek

késő őszidő -
ritkuló álmaimban
pöttyös katica

vénülő fákon
rőten izzó levelek
az őszi fényben

búcsúzó fecskék -
hideg konyhaasztalon
kávé gőzölög

süvítő szélben
didereg a levél is
őszi hajnalon

őszi napsütés -
a parkban egy üres pad
valakire vár

sárgult fényképen
ismeretlen kisfiú -
ó gyermekkorom

ciripelhettek
ablakom alatt tücskök
vége a nyárnak

virág levelén
hosszú útra indul a
katicabogár

hideg hajnalon
legördülő könnycsepp az
ablaküvegen

hajnali szélben
rőt levél hull nesztelen
a nyirkos földre

sárguló lombok -
szél-kócolta hajadban
a nyár illata

nyári hajnalon
rezgő rózsalevélen
esőcsepp ragyog

nyári fák alatt
óriássá nő a csönd
vörös alkonyon

zajos vízesés -
zuhogó habok mossák
szikla-arcomat

tűzpiros szirmok
veletek hullok én is
ha eljön az ősz

csöpögő vízcsap
éjszaka magányában
egyre hangosabb