Péteriné Jencski Erzsébet haiku versei

Karácsony mázos,
túlhajtott világában
te vagy a béke...

Vigyen el hozzád
vágyaim vonatán a
szeretet szava...

arcom ráncai
emlékeim idézik
s megszépítenek

masnira kötve
a szeretet színpadán
együtt lépünk fel

A szeretet nem
birtoklás, hanem mindig
nagyrabecsülés...

Várom, hogy itt légy,
cserépkályhám is árván,
csalódottan áll.

Emlékszel? A Hold
kettőnkre szórta fényét
ablakod előtt.

Platánlevelek
surrogva simulnak szét
lábaink nyomán...

Őszi szél sziszeg,
ökörnyálat sodor, s a
végtelenbe tart...

Te az életem
voltál, s én csak fejezet
a te éltedben...

Összetörted, de
hiába szólsz: "bocsánat!"
soha nem lesz ép...

Akkora a csönd,
hogy szívem hangját hallom
mióta nem vagy...

Sírhalmok között
sok ki nem mondott szó és
megbánt gondolat...

szemed tükrében
magamat láthatom te
szívemben látszol

Ne boldogságod
engedd el, csak azt, ami
távol tart tőle...

Kit nem feledünk,
nem hal meg, de távozik
szeretteitől...

Nincsen véletlen
találkozás, mindenki
okkal jött hozzád...

érett fügéken
kóbor darazsak ülnek
víg lakmározás

Tüskés kabátban
hibátlan fényességben
szerencsemanók...

Életünk tükör,
de neked kell először
belenevetned...

Fájt, mikor mentél,
s most ötven év után fáj,
hogy visszajönnél.

őszi kikerics
lila kelyhéből apró
madár kortyolgat

erdei tisztás
rókafiak játszanak
anyjuk csapdában

megcsókolt a hold
egy csillagot elpirult
felhő mögé bújt

lopakodik az
éjszaka sötétjében
a szép pirkadat

Álmaink könnyű
pókfonalát ne tépd szét,
mindkettőnknek fáj...

őszi levelek
sárgán, zizegve hullnak
ez az ősz hangja

zörren az avar
őz ugrik róka bújik
kökény fanyar még

Hangod bársonyát
Fakóra mosta sok-sok
Emlékezésem.

Minden, amit te
tanítottál s én neked,
közös kincsünk lesz.

Visszaadom én
a te adott szavadat,
másnak adhatod.

te jöttél felém
életünk zöld mezején
ősz lett sár és köd

Szívem bezárom,
lelkem eltántorítom,
lábam hozzád visz...

Lelkem tavában
gyönyörű rózsák nyílnak,
mert te élteted.

Hűségeskü szólt,
s mi együtt örültünk a
boldogságuknak.

tekintetedben
az elnyert és elvesztett
boldogság ragyog...