Péteriné Jencski Erzsébet haiku versei

Isten éltessen
minden nőt, lányt, asszonyt és
a Zoltánokat...

Lágy tavaszi dalt
dúdol a márciusi,
bolond, csacska szél...

És ömlött a fény!
Fákat, bokrokat, engem
bearanyozott...

Mai sétámon
virágzó aranyesőt
ringatott a Nap...

Japánbirsem és
szilvafáim zümmögő
méheket várnak...

Jégvirágokat
fest a tél ablakomra,
madarak fáznak...

Havat hord a szél,
alszik az erdő, fákban
indul az élet...

A fagyöngy élő,
gyönyörű gyöngy, fájdalom
előidéző...

Az új évben is
téged szeretlek, most már
talán örökké...

Gondold hát meg jól,
ember, ha tovább rombolsz,
odavész a Föld...

A házatokra
áldás, lelketekre meg
békesség szálljon...

A hibiszkuszom
most karácsonyi kaktuszt
játszik, virágzik...

Aranyvasárnap,
minden gyertya ég, ragyog,
itt vagy, karácsony...

Ma az örömnek
vasárnapja, várunk már
nagyon, karácsony...

Az otthon kályha,
melegít, elandalít,
véd a hidegtől...

Erdő ünnepel,
fenyők közt mókus játszik,
szelíd karácsony...

Az ég törvénye:
Kérj őszinte hangon, és
teljesül vágyad...

Álmodj nagyot, és
te magad is tegyél meg
mindent álmodért...

Öreg fa törzsén
apró bogarak, ágán
madárdal pihen...

Simogatásod
már felejthetetlenül
életem része...

A szélmalomnak
mindegy, hideg-e a szél,
ha kerék forog...

Fába vésett szív,
Boldogságom tanúja,
Mára begyógyult...

Erős gyökerek
táplálják az élő fát,
s fa árnyékot ad...

Az ősz elmúlás.
Gondolj a jövődre, de
ne feledd múltad...

Akit egyszer az
életében átölelt
az Isten, nem fél...

Ha szeretettel
gondolsz rá, jelen leszel
az életében...

Az ész szeretet
nélkül értelmetlen út,
szeress őszintén...

Ne félj a kortól!
Várnak még terád csodák,
már az is, hogy élsz...

Nem vagy még öreg!
Csak az időd múlt gyorsan,
lelked fiatal...

Folyóparton át
karcsú híd vezet engem
a túlsó partra...

Vad folyót vezet
ősi meder végtelen,
kék óceánhoz...

Messze mentél, hát
verseim ölelnek át,
visszavár szívem...

A Perseidák
Szent Lőrincnek könnyei,
hullócsillagok...

Nem bánkódom már,
Minden elmúlik egyszer,
Az életünk is...

Most dolgozom és
napozok, lélegzik a
kert, s vele én is...

Örültek a fák,
halak vígan úszkáltak,
tavirózsám nyílt...