Péteriné Jencski Erzsébet haiku versei

"Egy voltál a sok
közül, nekem egyetlen
lehettél volna..."

Medvehagymákon
csillog a nap fénye, az
erdő illatos...

Öreg fa ágán
pacsirta dallal nyitja
tavasz kapuját...

A világ minden
kincséért sem hagyná el
a Nap szoknyáját...

Az etetőnél
áll a bál: a verebek
magért harcolnak...

A kudarcoktól
okosabb leszel, és tán
alázatosabb...

A hosszú tél és
az öregség bánattá
szelídül csendben...

Ha az álmok is
hazudnak, mit vársz tőlünk,
emberektől, mondd...

"A hited téged
megtartott"... légy hát hálás
szeretetéért.

Karácsony táján
kint hulló hópelyhek közt
emlékek szállnak...

Ablakomba a
holdvilág benézett, és
arca felderült...

Téli estéken,
fahasábok fényében
visszajár a múlt...

Utak vezetnek
százfelé, de végül én
hozzád érkezem...

Megöregedett
az erdő. Kopasz fákon
madarak ülnek...

A kopár ősz egy
új tavasz ígéretét
hordozza belül...

Fán harkály kopog,
kályhámban pattog a tűz,
emlékek gyúlnak...

Kopasz fa ágán
hétpettyes katica sír,
nyarat, őszt sirat...

Elhullott virág
szirma alatt kis hangyák
bábot dajkálnak...

Nekem ünnep az,
ha szemed rám mosolyog,
kezed simogat...

Lángok lobognak,
bükkfa hasábok égnek,
emlékfelhő száll...

Őszi szél suhan
az erdei ösvényen,
süni bevackol...

Kabócák szedik
sátorfájukat, félnek,
rögtön itt a tél...

Tücsökhegedű
maradt egy katángkóró
száraz levelén...

Az életünk egy
gondolatjel két szám közt
sírunk fejfáján...

Katicabogár
csillogó pettyeitől
ámul egy virág...

Kiszáradt fának
tövében apró hajtás,
még reménykedik...

Szeretetem nem
tőled függ, csak rólad szól,
mindig részem vagy...

Fáról a levél,
lelkemről a fájdalom
lassan elmúlik...

Ma meglestem a
múlandóságot: szirom
hullt földre némán...

Szerelmünk olyan
bizalom nélkül mint a
hullócsillagok...

Hullócsillagok
éjszakáján majd folyvást
terád gondolok...

Furán fél a Hold,
Csillagok csacsognak fenn,
S én téged hívlak...

nélküled üres
a ház, sírnak a fák, szél
süvít lelkemben...

A könny a lélek
fájdalma vagy öröme:
tisztára mossa...

Párizs képei
falamon, körtefáim,
mind emlék ma már...

Kertek alján, fák
között, bokrok rejtekén
hozzád visz utam...