Pietro a poéta haiku versei

Becsüld meg magad
Az igényes elszántság
Gyönyörűvé tesz!

Baromarcú is
Szépnek hiszi magát, ha
Kancsal tükre van.

Ez vagyok én, sőt
ez mind én vagyok. Ezzel
talán segítek!

A költészet ott
kezdődik, ahol véget
ér a bú s öröm.

Ne szídd a rétet,
hogyha nem tetszenek az
új virágai!

értékes tett is
gondolatból lett ne nézd
le drága hitem

Ki az én apám,
ki az én testvérem, ki
az én barátom?

Elkényeztettél.
Elhitetted velem, hogy
van szükségtelen.

Úgy hasonlítasz
rám, mint életre halál,
mint fiúra lány!

Úgy viselkedj, hogy
ellenségeid rólad
példát vegyenek!

Ne félj, mert a te
jövőd biztosítva van,
ne félj, ne félj már!

Ne félj, mert olyan
vagy, mint ő pont azért ne
félj, mert olyan vagy.

Tarts ki gyengeség,
hiszen hozzád is kell az
erő még jobban.

Úgy érzem, hogy meg
kell hagynom hitem és a
hitetlenségem.

Mondhatsz példát, de
jobb, hidd el; sokkal jobb, hogy-
ha példát mutatsz!

Nem a halálnak
születtél, hát ne ugorj
a karjába már...

Ironikus, hogy
úgy jár rám az ihlet, mint
másra hasmenés.

Tükörképemet
mért nem és árnyékomat
miért bámulom?

Ember akarok
lenni egy isteni, meg-
értett világban!

Becsületére
büszke, balsorsától bús.
Ő ilyen. Olyan?

Így kell kiállni
a hited mellett... kérdés,
hogy megteszed-e?!

mint mikor bukott
diák elé lapot rak
a tanítója

ahogy merészség
bátorsággá válik úgy
hit bizalommá

Szabad bölcsesség,
hogy a költő poroló
s a nyelv egy szőnyeg.

Mindenki bölcsnek
tűnik, ameddig el nem
kezdesz tanulni!

mindenki alszik
én is kitépném szívem
szoborrá válnék

járatlanért járt
utat el ne hagyj, akarsz-
e tévelyegni?

Amíg azt mondod,
hogy nem vagyok önző; nos
addig önző vagy...

ahonnan jöttél
ahová mész csinálhat
belőled vitézt

nem az határoz
meg ahonnan jöttél ha-
nem ahová mész

csupán annyi a
világ amennyit te el-
fogadsz belőle

És eltűntek a
problémák úgy, mint szívem
is; legvégül én!

nem értelmezni
hanem megérteni kell
ezt a világot

Gyufa vagy versem
és én meggyújtalak de
el is oltalak