Kirántott hús lesz
a szekrényben, s ott pirul,
mi már nem virul.
Sütés közben nincs
kecmec: nap is süt, habcsók
felhőt fúj a szél.
Süt a nap, kinyílt
a virág... Pegazusom
Parnasszusra hág.
Összekacsint a
langyos szellő a Holddal.
Az ész lepetéz.
Egy gyenge költő
hogy tudná megítélni
melyik vers gyenge?
Ifjú hévvel még:
benyúl... javakat: lenyúl...
majd konyul, s kinyúl.
Ötletet munkál,
szavakhoz ragot izzít,
hajlít, üt, s passzít.
Bolháknak elhint
fizetésemelést, hogy
ne ugráljanak!
Élve jogával,
beperelte Andersent
a rút kiskacsa.
Ne üljön többet
drága s idétlen bidén -
váltson még idén!
Arany ha élne,
átkapcsolna Kossuthról
a Petőfire.
Díszpinty páros. Pénz
fog dáridózni majd az
ostobasággal!
Túlélni kiért,
miért? - káosszá vedlett
az elfajult lét!
A tél is nyilván
elhúz a francba, minek
szajkózni ezt feszt?!
Két jó film között
tíz szovjet filmdráma volt
a büntetésünk!
Igaz hogy nem túl
kreatív, de csendes és
gyorsan dolgozik.
A dzsembori jó,
s Bori néninek hála:
dzsem a reggeli.
Gigerli gerlék
között egy pávakakas
kész divatpápa.
- Szép volt a románc -
sírt a fogzománc... de már
lepattant rólam.
Kisüt a nap. De
csak előfizetőknek,
s a szűk elitnek.
A csecse lett a
legnagyobb becse, nem a
sok csecsebecse.
... a hármas pontban
az áll: jöhetne már négy
öt jófiú is!
Hogy kirúghassa
a portást, megvette az
egész szállodát.
Jégúrnőm mesés.
Vad csókja tűz, globális
felmelegedés.
- Mi közöm hozzá,
hogy a szót nem ismered?!
Moderáld magad!
- Öcsém, facsiga!
Házas meztelen csiga
felcsigázhatna.
Ha van is, mindig
késik az igazság: úgy
ötven éveket!
Fél százalék is
válhat egy óriássá
ha győzelmet hoz!
Volt verspályázat
régen a gyárakban is...
Párttitkár bírált.
- Ifjú koromban
a legyet is röptében...
már volt légycsapóm!
Még grószmutter is
regisztrál: szeme fénye
lenni nagy költő!
Ha a grund ázik,
nem teketóriázik...
s ernyőt nyit Ernő.
- Maga biztos hogy
biztos, s látom biztosan
hogy magabiztos!
Ki napi tízet
publikál, az: termékeny
vagy magabiztos.
Kultúrigényünk
sok börtöntöltelékkel
ízesítik meg!