Rea
Magányodban nem
a társaság hiányzik
te önmagadnak.
Rea
Letérdelt a nap
ajkadra csókolt arany
színű dallamot.
Rea
Szívemben hordom
emléked fájdalomba
csomagolt remény.
Rea
Kételyeimet
esti sétára viszem
reménytelenül.
Rea
Megkapaszkodom
benned-sodor az élet
evezz - én hagyom.
Rea
A szerelemben
a hallgatás is többet
mond a szavaknál.
Rea
Karodban ringok
mint hamvas kikötőben
színes ladikok.
Rea
Megszólalt a csend
mikor elértél szívem
szótlanságába.
Rea
Tekintetedben
szabályossá váltak már
arcvonásaim.
Rea
Hintázott a szél-
hajadban táncolt kócos
emlékeiddel.
Rea
Benned születtem-
neked létezem - vétkem
veled temetem.
Rea
Hova mehetnék-
bármerre nézek téged
láttat csak szívem.
Rea
Kiszínezném az
életemet veled - én
festék- te ecset.
Rea
Bekuckóztam a
szívedbe és lelkeden
vetettem ágyat.
Rea
A csend a lélek
leghangosabb sírása
ha elfogy a szó.
Rea
Bár külön úton
indultunk tán összeér
sáros lábnyomunk.
Rea
Nem vágyom nagyra-
kicsi jót szeretnék csak
sok-sok szorzóval.
Rea
Ajkadon dallam,
könnyedben a só leszek
ha úgy akarod.
Rea
Átlépnék rajtad-
de folyton megbotlok az
érzéseimbe.
Rea
Anyám szemében
apám bűnére hajol
a megbocsátás.
Rea
Törékeny a lét-
a végtelenhez mérve
nem is létezünk.
Rea
Nélküled vagyok
a semmi ágán ülő
boldogtalanság.
Rea
Felforgattam az
életemet és folyton
beléd botlottam.
Rea
Hidat emel a
fény és sötétség közé
egy szemrebbenés.
Rea
Leszek teádban
a méz, párnádon hagyott
szelíd vallomás.
Rea
Erdei patak
csörgedezve viszi el
a fák könnyeit.
Rea
Hajadba fonta
a csillagokat az éj
fényemmé lettél.
Rea
Gördülő szavak
gyöngysora új reménnyé
válik ajkadon.
Rea
Törött szárnyakkal
repülünk halott álmok
odúja felé.
Rea
Távolinak tűnsz
csak hegedűink sírnak
egy szólamra még.
Rea
Erővel ne törj
Utat magadnak hidd hogy
Nyílik az ajtó.
Rea
Elcsókoltuk már
A legszebb éveinket,
Megpihenhetünk.
Rea
Szerelem az ha
megszűnik az én hangja,
csak mi hallatszunk.