Somogyi Klára haiku versei

Föld felett szállok,
tavaszt remélek, hazát
gólyaszívemnek.

Jégpáncél alatt
dermedt virágsóhajok
várnak olvadást.

Meghajolni, mint
a hóvirág, hogy hallgasd,
mit suttog a Föld.

Tétován, csendben
cselleng a télben ötven
szürke árnyalat.

Keresem a fák
szívét, lelkük bennem is
újjászületés.

Két rügy az ágon
szembesült azzal, hogy nem
egymásra vártak.

Faágon ül két
rügy még nem találkozott
szemük összeér.

Jéggel sebzett tél
csontjain karcolt hegek
tavasz születik.

Tél szürkéi közt
tavasz illata jár-kel
bimbókkal flörtöl.

Bújócskáznak az
örömeim velem, én
vagyok a hunyó.

Gyémánt fényébe
zárom megtört szívemet
brossként viselem.

Fészbukos lájkok
eladók egy jól menő
hazugságboltban.

Haragod ha túl
soká dédelgeted még
hozzád költözik.

Ereszről csepeg
napról napra rövidebb
raszta jéghaja.

Több vagyok annál,
ki magamtól, nélküled
valaha lennék.

Későn érkező
gyönyöre csak otthagyott
rúzs pohár szélén.

Kicsépelt kalász
életről ábrándozik
szalmabálában.

Magányánál nincs
is nagyobb a gazdátlan
becéző szónak.

Benézett hozzám
a tél, szürkesége nem
talált szavakat.

Ablakot nyitott
színes szobámra szürkén
a szomorú tél.

Tévedéseim
jól állnak nekem, ha csak
négyszemközt vagyunk.

Könnyek is néha
retúrjegyet váltva csak
befelé sírnak.

Rajtakaptak ma
gyerekségekkel játszó
komolyságaim.

Hol kezdődik, mit
írni, adni, alkotni
már művészi tett?

Öreg fa ágán
ül tépett szárnyaival
örök értékrend.

Szembejön velem
nap mint nap a szerelem
inkognitóban.

Hópihéken fagy
játszik a széllel, telet
temet a holnap.

Buborékdalt fúj
este a mocsár felett
két zöld hableány.

Éjjel álmomban
egyszer őszinte voltál
reggel mégis fájt.

Gyapjas felhőkön
járkál a Hold, Földre hullt
ködharisnyája.

Meztelen szavak
napfelkeltével súlyos
ruhát öltenek.

Fényes napkelte
ha lennék, nézném magam
szemed tükrében.

Bátran nyit szirmot
rózsa is, mert tövisek
őrzik bájait.

Úgy hidd a csodát
ahogy nem látható tűz
lobog szívedben.

Mint hóvirágban
mely téllel dacol - van e
benned annyi tűz?

Ha félszben őrzöd
vágyad, szirmaid hullnak
virágzás nélkül.