Somogyi Klára haiku versei

Itt hagyott emlék
dobozban egyre fakóbb
szívemben fény-kép.

Átszűröm magam
szunnyadó kert illatán
madárhangokon.

Kis ruháiba
mosva adtam rá örök
szeretetemet.

Van amit nem kell
megváltoztatni ahhoz
hogy jó maradjon.

Nincs jobb annál, hogy
szeretlek mindkettőnket
gyermekeinkben.

Ajtót nyitogat
illatod ki-be jár - egy
gondolatomra.

Egy autó kell
hogy mindig benne legyen
kicsi kezében.

Porcelán szarvas
festett aranyszív mellén
hiszlek karácsony.

Válladra szálltam
csend vagyok, madárdal is
ahogy akarod.

Sárga napfényben
saját árnyékába hullt
fügefalevél.

Úgy maradt a csend
ahogy hagytam egyedül
mégtöbb virággal.

Fáradt virágok
ködeső alá nyílnak
tűnődéseim.

Levél az úton
elvitte álmát ma is
hajnali söprés.

Hajnalban sepert
elvitte álmát néhány
lehullott levél.

Kizöldülő fű
nem bolond csak él minden
lehetőséggel.

Hulló levelek
színes vigaszmosolyát
Isten festette.

Ölemben puhán
dorombol a délután
sárga levél hull.

Dél ma is elmúlt
nap szenderül ölembe
bágyadt levél hull.

Könnyebben vinnék
magammal bajt ha ebből
kevesebb volna.

Elfogadlak ősz
mert tavaszhoz minden út
rajtad át vezet.

Nem gondolok rá
mert ha fáj a szívemnek
eszemmel tiltom.

Egyre több kell már
abból - hogy szeretsz - azért,
hogy ne fájjon úgy.

Két egyetlenből
folyton nyíló szeretet
nebáncsvirágok.

Teraszon az ősz
lába kopog hűvösen
szobámba kísér.

Rosszat feledni
könnyebb volna de a szép
eszembe juttat.

Függönyrésen át
arcomra fest a hajnal
szerelem nyílik.

Szüretel az ősz
mézbe mártok éveket
édes emlékek.

Befolyik hozzám
függönyréseken át fest
arcomon hajnal.

Pillámra fény ül
hajnal kér táncra érzem
édes illatod.

Nézem az esőt
cseppjei oly egyformák
vérem lenne mind?

Játék öröme
maszatos arcán ragyog
még nem törlöm le.

Emlékképeim
lebegő tündérrózsák
álmaim taván.

Fák árnya alatt
míg várlak - pamutszellő
fátyla simogat.

Hulló levelek
nyár derekán félelem
minden olyan más.

Lemetszett ágad
helyett növessz másikat
csak szeress újra!

Megszökött léptem
mint menyasszony ruhában
félős szerelem.