Somogyi Klára haiku versei

Vágyaim nyílnak
titkos kertemben őrzöm
ne hervadjanak.

Ha találkozunk
rólam kérdezz - másokról
szólok majd később.

Bánatpoharam
ma örömmel töltötted
kiittam veled.

Madárcsicsergés
és ciripelés nélkül
oly zajos minden.

Eljöttem újra
csendet lélegzek tisztán
embertelenül.

Míg ketten hagyunk
lábnyomot - boldogság jár
kertkapunkon át.

Eső muzsikál
tájra csendesen csepeg
felhőszerenád.

Kicsomagolta
bimbói zöld burkából
pipacs szoknyáit.

Bár kis titkokat
Ismernénk jobban a nagy
hazugságoknál.

Kiüresedtem -
mondta a pohár - inkább
leiszom magam.

Fügefa ágán
egy levél árnyékában
sárgarigódal.

Mint virágszirmok
pillanataim mind már
csak múló hegek.

Nem találok és
nem keresek szavakat
majd rámtalálnak.

Pitypangot szedett
kavicsot szórt kis keze
hagytam, szabad volt.

Mindig tudom, hogy
miből elég - ennyi - az
elég-tételem.

Szorongva őrzi
madarak repülését
szabadságvágyam.

Sötét égbolton
gyászoló csillaggyöngyök
kettéhasadtak.

Öreg - fiatal
barackfák virágai
mind kortalanok.

Amíg tudom, hogy
sütni fog a nap - addig
kertet ültetek.

Szabadságról szól
biciklibelsők képzelt
kirobbanása.

Olvadó hóban
cseppnyi gondolat csillan:
- Víz leszek újra.

Változást kapunk
pedig az állandóság
amit keresünk.

Eléd születtem
hogy gyors lépteiddel ma
végül utolérj.

Fekete csendben
éj botorkál hajnalig
madárdalt keres.

Csipetnyi tavasz
zsenge vadvirágokra
harmatot lehel.

Tavasz lábnyomát
virágokkal díszíti
szőnyegén a föld.

Ősz van szívemben
avar s téli szürkeség
tavasz titokban.

Avar zörren ott
hol napsugár bontogat
apró szirmokat.

Selyem arcával
kék ég alá, föld fölé
hóvirág hajlik.

Amikor szeretsz
az a valóság nekem!
Minden más álom.

Lelkifurdalás
és vita nélkül törlök.
Alkalmazkodom.

Törődésem mind
élethosszomig gyermek
szívet melenget.

Élni születtünk
de a halált tanuljuk
fájdalmaival.

Minden csepp szava
patak csobogás nekem
hoz életvizet.

Láttam hullani
fagyott virágaidat
gyümölcstelen nyár.

Azért szeretlek
mert jó veled - azért vagy
jó mert szeretlek.