Somogyi Klára
Amiről beszélsz
még nem ért véget - tüzét
csak vigyázva oltsd!
Somogyi Klára
Egy pocsolya is
tükröt tart a Napnak csak
rövid ideig.
Somogyi Klára
Kőrisfa alatt
levélen csüngő cseppet
vár a puha föld.
Somogyi Klára
Vihar után hárs
illatoz, s vigaszt könnyez
szomorú földnek.
Somogyi Klára
Ha a múltaddal
túl gyakran találkozol
rossz irányba mész.
Somogyi Klára
Bölcsességem még
ma is tévedésekkel
kéz a kézben jár.
Somogyi Klára
Rongyosra szakadt
felhők ruháin szürkét
fehérít a nap.
Somogyi Klára
Égről szakadtan
rongyos kis felhők földön
tócsákban ülnek.
Somogyi Klára
Vetkőztet szemed
képzeleted rabja vagy
megmentőd leszek.
Somogyi Klára
Bársony lelkemen
kispárnára hajt fejet
nálam a zokszó.
Somogyi Klára
Áttetsző lettél
hallhatatlan is - nem Te
a Világ lett más.
Somogyi Klára
Egy napfényszalag
bukdácsol takaródon -
megsimogatom.
Somogyi Klára
Elhajított kő
koppanása - már értem -
szívdobbanás volt.
Somogyi Klára
Bakancslistád ha
nem koppan - felhőkön jársz
vagy megérkeztél.
Somogyi Klára
Engedd szívednek,
hogy két dobbanása pírt
fessen arcodra!
Somogyi Klára
Búcsúval megy el,
ki azt reméli, hogy még
újra látni fog.
Somogyi Klára
Egy pillanat és
hullt szirmából ruhátlan
gyömölcsbe érik.
Somogyi Klára
Távoli hangod
simogat, gyermek vagyok,
újra jó... Anyám!
Somogyi Klára
Még a hold is telt
látni szeretné a rét
minden virágát.
Somogyi Klára
Összeérve két
birsszirom szívet formál
kék égre dobban.
Somogyi Klára
...És mégis - a fák
koronájukat vesztve -
ágat hajtanak.
Somogyi Klára
Rőzseszagú kert
holdlepte nászában gyűjt
tavaszillatot.
Somogyi Klára
Hajam selyme már
csak ujjaimhoz simul
gyengéd kacéran.
Somogyi Klára
Csillagteremtő
éj lágyan simul hozzám
nem hagy egyedül.