Sulák Ferenc haiku versei

Várakozunk csak
míg éket ver közénk az
idő és a tér

Csendben lélegzel
álmokkal száll még lelked
féltőn figyellek

Üres a manézs
homokja beitta rég
a bohóc könnyét

Pofonra vártam
de simít a kérges kéz
elmúlt negyven év

Cseppre csepp cseppen
üveggyöngyöt gurigat
lyukas ereszem

Emléked homok
mi ujjaim közt pereg
elengedtelek

Falevél rebben
kósza kis álom lebeg
kávégőz felett

Nyakad ívének
puha pihéi között
szellő lehetnék

Kérkedik a hold
színezüst szemeidnek
fényéből lopott

Hűvös hajnalon
mosolyod melege most
puha takaróm

Milyen homályos
szomorú lett a világ
könnyeiden át