SzahihKenta haiku versei

Szerelem? Lepke
Az, mely szíved tavaszán
Virágot ízlel.

Nyomasztó dolgok
Buknak fel elméd falán?
Élvezd a festést!

Semmi sem örök:
Széthull a mindenség mint
Földön a rögök...

Nehéz az élet?
A rózsa tüskés, mégis
illatot áraszt...

A jót nem tudja
értékelni az, ki nem
tudja, mi a rossz...

Minden emberi
sors egy-egy kis festmény a
létezés vásznán.

Életünk hószín
vásznára isteni kéz
festi meg sorsunk...

Ha hűséget vetsz
a szerelem földjébe:
örök nászt aratsz.

Ha az élet rét,
Virág rajta az ember:
kaszára ítélt!

Az Ég-Bolt éjjel
nyit: polcán sok csillag és
egy Hold díszeleg.

Mint villámok az
eget - úgy hasítják szét
lelkem szavaid...

Ha lehunyt szemmel
Jársz, ne várd, hogy a világ
Elvarázsoljon.

Bájos bókok bő
Zuhatagja zengedez
Lenge lelkemben.

Virul az éjjel
Ajándékdobozában
A Hold gyűrűje.

Hajnali harmat
Hajol puha pázsitra
Csillanó csókért.

Nincs tökéletes
Boldogság. Pici felhő
Is ölhet napfényt.

Hűség: a Holdat
Csodálni, s feledni az
Összes csillagot.

Szerelem? Tűrés,
Önfeláldozás, hűség.
Egy életen át.

Léted egy regény,
Melynek írója s hőse
Egyaránt te vagy.

Ne vádolj senkit,
Ha még nem láttad lelked
Tükrén a mocskot.

Ha lélekben rab
Vagy, a szabadság földjén
Is béklyó sújt le...

Légy erős, mint a
Gerenda, s belőled is
Lehet legenda.

Hogy mi a jelen?
Az örökkévalóság
Apró szilánkja.

Akkor vagy szabad,
Ha élted döntéseit
Te hozod magad.

Gyötör a bánat:
Mint vérengző vadállat,
Úgy fut utánad.