Szakályné Nagy Irén haiku versei

égbolt kapuján
kikukkantott az újhold
éj szeme csillan

nyargaló felhők
átírják a kék eget
szürkét fest a szél

a rügy a bimbó,
ahogyan a gondolat
időben fakad

minden gondolat
egy-egy "bujkáló világ"
benned és bennem

napfény sugarak
a kékség felhőráncán
csillogó márvány

csigás fürtjei
hancúroznak arcomon
göndör kacajjal

messzi csellengő
bárányfelhőket terel
egy öreg juhász

rózsaszín felhő
kacérkodik a Nappal:
alkony szerelem

kígyózó hajtincs
játszi ujjai között
cifra hajfonat

álmot suttogó
éjszaka sziluettjén
hallszik a holdcsend

égi utazó
csillag fészekből kihullt
pillantásnyi fény

reppenő pelyhek
hűs völgy ölébe szállnak
- fehér pillangók

lélekhínár húz
érzelmek tengerébe...
fel nem sírt könnyek

kendője alatt
ezüst hajszálak fénye
időt rejteget

elhalkult a szél
nem hívogat a holdfény
csillagos éjcsend

színes álmokat
sző életem rokkája
csendfonalakból

csillagtérképen
bejárt fényévek múltja
most létünk útja

csillagos az éj
ezüst holdfény nem csábít
végtelen fenség

kék nefelejcsből
jeleket hagyott a csend
rám hullt szószirmok

igék és idők
keveredve peregnek -
ölembe hullt múlt

hajnal sugarán
nyár herceg csillogtatja
arany karátját

fűzfa lombsátra
alatt huncut gyerekszáj
felkacag a csend

vad virágos nyár
főnix szárnyú szirmain
tüzes szerelem

szomorú fűzfa
vállán alkony stólája
lelkeket ölel

meggyűrődött bőr
selymébe ráncbarázdák -
idő vájta heg

koktélruhája
csillan tipegő estnek
kacsint a napnak

jött és elreppent
szempillantásnyi öröm
pillangóhatás

nappalban az éj
éjszakában a nappal
osztoznak rajtam

tükör szilánkok
csillámos mennyországban
fénylő csillag lét

napfény sugara
felhő-esernyő alól
alkonyba csúszott

őszi lombjaim
avarágyán mosolyt hagy
játszi tavaszom

bársonyos éjnek
vállára hajtom fejem
csillag-csend ölel

elvonult a Nap
felhők mögött meditál
égi tanösvény

sárgult levelek
textúráján csipkés ősz
- megfáradt idő

cseppnyi gyom-mese
selyemfű virág gyöngye
egy csupor mézben

édenkert taván
vízfüggönyt nyit a lélek
lótuszvirág lét