Szakályné Nagy Irén haiku versei

pálmaliliom
éjben kinyílt kelyhében
csillagot hozott

erdei úton
avarhullámot fodroz
csend-könnyű léptem

ligeti allén
nyár emlékeit hagyta
lomb vesztett fasor

hulló levelek
ősz hárfáján búcsúdal
avarszerenád

egy fényképen szól
a haiga pillanat
magáért beszél

esőgyöngyfüggöny
gyémántfényét szél zúzta
összetört cseppek

enyhén hűs szellő
hevült lombokon hintál
hold-alkony fátyol

hajszál közt ezüst
őszi dérrel megfestett
tisztes fényévek

ezüst színű éj
holdudvar-bölcső rejti
holnapok álmát

bolyhos levélke
pihe - puha bársonya
ezüst nyuszifül

levendula gyöngy
leheletnyi illata
püspök lila - csend

elhamvadt virág
pollenje szélben szálló
tarka színű nyár

zöld lombfonákok
széllel szembe fordultak
ezüst levelek

éjszaka fátylán
csillagaim - úgy vágyom
rég hallott hangjuk

seregély szárnyak
fátyoltáncban keringő
légi balettek

vesztük siratják
tévelygő sötét felhők
kékség mezején

könnyel megtelt hold
sarlója csészéjéből
földet áztatja

illatos kelyhén
kitárt sziromrokolya
csábító virág

apadó patak
kavicságyát duzzasztják
mennyei cseppek

pipacs szirmú lány
vörös mezők hullámán
nyár amazonja

csillag fényes éj
holdudvar talizmánját
szivárvány gyűrűz

viasz könnycseppek
csonkig égett lámpások
gyertyaláng - rózsa

fűzfavessző leng
lágyan fújja déli szél
lélek - csend - élet

emlékek súlya
szép éveket felidéz
már súlytalanul

átjárta a szél
lombkastélyok ablakát
tisztult gondolat

liliom kelyhek
púdert hintő bibéin
mennyei illat

levél koronák
lombjain esőcseppek
dísze gyöngyözik

hűs forrás csillog
kavicsgyöngyöket csiszol
kristály tiszta víz

védtelen lépked
fűszálon szárnyaszegett
tarka pillangó

utca zenésze
földig kalapot emelt
vén harmonikás

mennydörgő égbolt
napkelte ablakára
esőfüggönyt ejt

illatos zápor
frissítő fürdője bús
múltam fürdeti

bimbózó rózsám
fényes porcelán szirmán
törékeny remény

kettétört élet
mély gyász szakadékára
völgyhidat épít

félelem nélkül
tanítsd játszani - engedd
gyereknek lenni

nyár ékszere lett
fülön függő rubinja
piros cseresznye