Szakályné Nagy Irén haiku versei

Pohárnyi vízben
világlik tengernyi vágy -
Aranyhal-élet

kalandos Napfény
a színeire bomlott -
szivárvány útján

Alkonyi égen
púder-rózsaszín felhő -
távoli szépség

Ma hálatelt báj
háromnapnyi viráglét;
- holnap fehér gyász

Éledő Tavasz
sivár poklából - lelkem
virágba borul

Öreg szil alatt
békés útról álmodik
harcos kisfiú

Magyar ajkú Nép -
dicső szívszavában - Hit;
lélekhangú szó

szürke téli táj
deres fagycsendben hallgat -
rian a remény

kandallótűznél
csendes várakozás vagy
kedves Január

csonthideg a mély
fájó rideg pillanat -
felszakadt emlék

puha kesztyűben
csontujjágak hócsendben
tavaszt álmodnak

már négy Angyal jár
adventkor; fényével áld
szívet ragyogtat

köveken macska
fekete éjbe oson
cicamamuszban

Zajos világban
gaz és nemes - virág van:
- kertészkedj bátran

Sűrű ködpára
felszálló alakot rejt
misztikus a csend

foszló őszi köd
csendmelankóliámra
pecsétjét nyomta

levélpillangók
ősz szőtte avarágyon -
elmúlnak csendben

Hűs őszi reggel
fájó lelkemre, szórtad
meleg csókjaid

Ökörnyálselymén
egyensúlyozik az Ősz -
esőcsepp hintál

fogytán a napom
kétség közt a remények
melankolikus

ficsergő ajka
semmitmondó csacsogás -
a szív hallgatta

riasztó álom
egy feltárt világ olykor
mély ősrianás

ami megmaradt
nekem belőlük - emlék
hiány és fénykép

tengerpartokon
szép esőerdők haltak -
luxus álmokért

Földig érő éj
leengedte firhangját
- besötétedett

lepkefényű Nyár
neonszínben villódzik
nyári ruhádon

lélek-szirteken
álom és vágy nyugtalan -
pillanatra vár

színpompás réten
folklór virág-keringő:
nyári fesztivál

Lelkes tanulás
hosszan fenntartó útja
sikerhez vezet

lebegő csodák
közé repít egy szellő
varázsszőnyegen

elkápráztató
szines mesevilágod
de szemfényvesztő

májusi fákon
pacsirta dalol nekem
édes igézet

korhadt fakapu
régmúlt korokat zörget
holnapot ébreszt

aranysárga Nap
sütött holdkaréjára
reményszeletet

Ha nem szeretnéd
hallani amit mondok
semmit ne kérdezz

Alszik a város
éjleple alatt - velem
újjászületik