Szakályné Nagy Irén haiku versei

huncut tincsekbe
rezgőfű gyöngyét fonja
fürge ujjakkal

hangjegyeinket
egymás ajkán édesen
csókkal itattuk

fürtös gyöngyike,
földágyból felébredve
gyepszőnyegre lép

közös életünk
mikor nem taktikázol
viruló világ

Tavasz fényében
tűzsugarak szikráin
életrügy pattan

csüggedő élet
megújulásra váró
lelki ébredés

végigjárt úton
elgurult könnyeiből
gyöngyvirág nyílik

csillaglombóra
percnyi álmokat rejtve
szemedből mesél

nyíló tavaszba
ötvenötödik írisz
rejti fénytitkát

tollhegynyi sóhaj
kokárdaleveleken
hősök a szélben

esőt könnyezve
üzennek az égiek
- sírok helyetted

pillanatképen
szárnycsapásnyi madárraj
grafit tusrajza

lombokon hozta
suttogó, lágy fuvallat
fájó csendedet

körtefán árván
kapaszkodik az őszbe
egy aranylevél

már megint - kihunyt
életemből egy csillag,
hívta a távol...

korhadó létben
egy zöld mohás farönköt
kőrózsám éltet

Múlik és éled
fehér lombcsipkés ágon
cseresznyevirág

zsupptetős viskón
rózsaalkony bordűrje
tanyasi varázs

vibráló tavon
hullámpikkelyek csendjén
ezüst fényjáték

egy kucsmagomba
harmatos áprilisnak
kalapot emel

Tisztán szóló dal
simogat - hangja lágyan
csipkézi bőröm

tartalom - egyes,
zavaros helyesírás,
gondolat - egyes

...lehet fanyar - vagy
édes olykor keserű,
de érett gyümölcs...

Szív az észben vagy
Ész, a szívben: melyik vagy
- Lelkiismeret?

Még terítőjén
őrzöm - virágszálba varrt:
Anyám, kéznyomát...

rügypettyes faág
teleltet hópelyhekben
friss jégvirágot

pasztell fehérre
csipkézett tájon a Nap,
aranyát szórja

gyöngyporos rügyön
selymes lombfrizurákban
Tavasz tündérek

égig nyúló ág
vagyok; anyátlan létem
árva lombremény...

ébredő reggel
virgonc szellőcske, fürdik
Tavasz illatban

koravén idő
felnőtt aranykort bújtat
érett gyermekben

ölelkező kis
lebegő csodák bújnak
bárányfelhőkbe

selymes levelek,
lepkehálós bokrain
ringó pillangók

Kartondobozra
dermedve kutya álmát
őrzi - egy ember

dérfit és jéglányt
hópólyacsendben altat
csillogó szempár

sötét éjszaka
megfejthetetlen titkát
csillagok őrzik