Szeginé Nagy Gabriella haiku versei

Békét hirdetni
mindig sokkal könnyebb, mint
azt megvédeni.

Harmincöt fokban
a hegyesszögbe léptem-
bónusz: Tetanusz.

Küklopsz anyuka
becézgeti gyermekét:
egy SZEM fiacskám...

Elszökött időt
megfogni már nem lehet
S nem büntethető.

Csend-ben hallgatok
még halhatatlan vagyok
ez már hallatlan!

Benne él a vágy-
arca lángrózsákat szül
kis szíve dalol.

Szemétre dobták
Szem(ét) manusznak mindkét
kemény tyúkszemét.

A sápadt arcán
könny-özön, ajkán mosoly-
jó szíve leállt.

Évek múltával
emlékeken kacagva
újat szereztünk.

Apám fecskében
nézte búcsúznak fecskék-
tőlünk s a nyártól.

Rég sparhelt mellett
szép világról álmodtunk-
most jó` sparheltről.

Egyik perc béke
majd villanás- robbanás-
romba dőlt élet...

Tiszteljük egymást,
hiszen úgy szép az élet.
harag csak méreg.

Apám nézése
fegyelmezett minket, de
kacagtatott is.

Messze száll a dal
a szerző békét javall
fogadd hát hamar.

Csatát vesztettél?
Állj fel újra és újra:
remény benned Él.

Álmodtam kedves
felém nyújtottad kezed -
majd zárult a sír.

Hordozom vétkem-
így hogy lesz fontos létem
vezess hát Uram!