SzKirián
Szellő-pántlika
leng szőke szénaboglyák
dús illatában.
SzKirián
Skatulyába zárt
fénybogár a szerelmünk -
titokban ragyog.
SzKirián
Májusi mámor -
belemarkol a víg szél
nyírfa kontyába.
SzKirián
Tisztul az égbolt,
kibotorkál a ködből
az öreg fasor.
SzKirián
Fekete bűbáj
éjtarisznyába rejti
újhold korongját.
SzKirián
Nem várt vendégként
ajtóm előtt feszengve
toporog a tél.
SzKirián
Hópihetündér
patak sodrában járja
utolsó táncát.
SzKirián
Zabolátlan szél
lovak nyomában száguld
gémeskút felé.
SzKirián
Halott őz szeme
szelíden tükrözi a
remegő lombot.
SzKirián
Tavasz tábornok
sárga sereggel hódít
zöld birodalmat.
SzKirián
Jóllakott dongót
himbál a virág kelyhe
álmos délután.
SzKirián
Csobbanó kavics
vízgyűrűvel búcsúzik
parti bogáncstól.
SzKirián
Elhaló füttyszó
lebben fűzfa hajában.
Feltámad a szél.
SzKirián
Erdei ösvény
ezüst patakká válik
telihold-fényben.
SzKirián
Messzi kék hegyek
halvány ecsetvonások
őszi köd vásznán.
SzKirián
Hangyák sietnek
morzsányi kincseikkel.
Hangyatojások.
SzKirián
Talpalás közben
ezernyi utat bejár
vén cipészmester.
SzKirián
Pongyola pitypang
szélnek ereszti némán
mulandóságát.
SzKirián
Öreg földműves
széttárt ujjain át néz
lebukó napot.
SzKirián
Légtenger kékjén
vadludak szárnya rajzol
ösvényt a vágynak.
SzKirián
Kitárulkozik
a rügy tavasz csókjára.
Megbízik benne.
SzKirián
Gesztenyét gurít
elém az ősz nevetve.
Játszani szólít.
SzKirián
Csak egy kalitka
érti, mi a madárlét
igazi titka.
SzKirián
Fák közt ballagok.
Lombok ó-arany hangja:
őszi dallamok.
SzKirián
Kezem zsebembe
bújva elmereng titkán.
Téged simított.
SzKirián
Érzem. Leírom.
Néhány szó a papíron.
Cseppben a tenger.