Toth Enikő
Mentegettelek
időközben elsodort
saját viharom.
Toth Enikő
Végre rájöttem,
az elvesztett barátok
- vadidegenek.
Toth Enikő
Jégcsapos eresz
alatt kiadó fészek
- szél licitálja.
Toth Enikő
Angyal-szitából
liszt-fehér áldás hullik
- zsenge vetésre.
Toth Enikő
Ezüstös hajnal
fényhajában borvörös
pántlika lebeg.
Toth Enikő
Bizalmam sose
veszítheted el - hiszen
nem adtam neked.
Toth Enikő
Mondd, megértenél
mikor szótlanságomnak
csendje rád sikolt?
Toth Enikő
Hallgatásommal
remélem minden titkom
elmondtam neked.
Toth Enikő
Mély folyó folyik
csendben - a sekély patak
hangosan csobog.
Toth Enikő
Emlékeket sző
az óév - talányokat
bontogat az új.
Toth Enikő
Hideg hó-paplan
alatt - szíveket dajkál
meleg szeretet.
Toth Enikő
Utolsó táncát
elropta a szelíd ősz
- itt az első hó.
Toth Enikő
Fagy csókolgatja
szirmot bontott érzelmek
- zsenge illatát.
Toth Enikő
Párás ablakok
pislákolnak - szép hajnal
bontja íriszét.
Toth Enikő
Azúrkék égre
November apó - szürke
paplant terített.
Toth Enikő
Piros hajnalfény
szűri át a kis szobát
- álmot cenzúráz.
Toth Enikő
Ezüstös minden
körös-körül, szőnyegként
hóharmat terül.
Toth Enikő
Szürke ködfátyol
lebeg a világ felett
- fény hasogatja.
Toth Enikő
Kucorgó zöld fű
fagyos éjszaka után
fényre nyújtózik.
Toth Enikő
Szelíd reggelnek
hóharmatos szőnyegén
napsugár reszket.
Toth Enikő
Szúette pad áll
a kunyhó közelében
- pletyka ül rajta.
Toth Enikő
Esőben álltál,
messziről is jól láttam
arcodon könny fut.
Toth Enikő
Bitang a kedvem,
prímás szakítsd a vonót
- sírtam eleget.
Toth Enikő
Álomtalanul
átbillent az éjszaka,
napom most pirkad.
Toth Enikő
Ködfátylat húzok
esős múltamra - jöhet
a napos holnap.
Toth Enikő
Tóvizén tarka
falevél tovaevez
- őszi gondola.
Toth Enikő
Könnyem öntözi
sírodnak szikkadt rögét,
csenddel válaszolsz.
Toth Enikő
Tarka falevél
kapaszkodik konokul
- remény, ágon csüng.
Toth Enikő
Faggyal vívódó
rózsaszirom kibontja
őszi illatát.
Toth Enikő
Fényhintán ringó
ábrándos tekintetem,
avarba pottyant.
Toth Enikő
Sötétség taván
csillaggondola úszik,
álom tereli.
Toth Enikő
November kopog
emlékkripta ajtaján
- fájdalom felel.
Toth Enikő
Ökörnyál húron
napsugár citerázik,
őszi dallamot.
Toth Enikő
Hajnallány haját
fény fésüli - befonja
copfba őszanyó.
Toth Enikő
Évek szántanak
időekével - ráncok
gyűrődnek nyomán.
Toth Enikő
Szuvas küszöbön
erőtlen verőfényen
- szendereg az ősz.