Trummer Vali
kósza gondolat
Napnak hevétől sült meg -
saját levében
Trummer Vali
Lebeg felettem
egy leheletnyi felhő.
Gyerek még. Felnő.
Trummer Vali
feledhetetlen
gyöngyház-színű emlékek
csigáznak bennem.
Trummer Vali
smaragzöld lombok
bronzbarna fái rejtik
madarak hadát
Trummer Vali
lapos kavicsok
erdőszéli patakban
felcsillámlanak
Trummer Vali
egyhangúságot
szór csillagpaplan alatt
az egykedvű éj
Trummer Vali
reményvesztetten
sebezhető a lélek -
van és nincs között
Trummer Vali
szőnyeget gurít
bronzos őszelő elé
nyár szerzetese
Trummer Vali
záporvert tavon
megszeppenve tüsszentett
kis nádirigó
Trummer Vali
gyűrött papírlap
kandikál tollam felé;
piszkozat leszek
Trummer Vali
palettám kopott,
fakult színek folynak el
idővásznamon
Trummer Vali
tűzálló tálban
fűszerezett szíveket
spékel az élet
Trummer Vali
nálad felejtett
el nem mondott mondatok
nem visszhangoznak
Trummer Vali
intett s legyintett
makrancos kacsójával
finnyás szellőlány
Trummer Vali
őszi vörösbegy
csipkemadár hangjával
bronz bordalt dalol
Trummer Vali
könnyes szemével
festette fel mosolyát
a csüggedt bohóc
Trummer Vali
arrogáns felhők
civakodnak felettem
zeng az égi szleng
Trummer Vali
vándoréveim
görcsös bottal járt utak
társas magányban
Trummer Vali
városi fények
csámpáznak szürkületben
kitárt szívemben
Trummer Vali
egy nyelven szólnak
nyárlángok viharában
pünkösdi rózsák