Váray Károly haiku versei

Az emberiség
Csak a hit hullámában
Élhet szép jövőt

Az emberek, mint
A magok, az esőről
Együtt álmodnak

Nos, a természet
Életteret, az ember
Jogot hoz létre

Vers szómagjai
Szétszórva, szeretetet
Teremjenek csak

Nos, a Teremtőt
Istenre és Allahra
Szakították szét

A süket ember
Látta a zenekart és
Képeket festett

Gólyák fehéren
Fecskék feketén, égre
Szállnak harc nélkül

Imádkozz, hogy a
Bölcsesség útja legyen
A szép életed

Bizony, a folyó
A pici forrásokból
Erősödik meg

Párolgás - eső
Anyai karok óvó
Szép ölelése

Nos, nem a Napnak
Neked kell emlékezni
Sugaraira

Az első szépség
Megtalálása már egy
Láncreakció

Nos, a hatalom
Terelő táblája több
Mint az utakon

Oly mindegy, egyben
Vagy szétszórva marad meg
A létem pora

Létezik talán
Tiszta, béke szökőár
Pusztítás nélkül

A harmatgyöngyös
Rózsaillat, hitünknek
Jó utat mutat

Mikor lesz végre
A világ, a jó szívek
Nagy örömtánca

A szeretetből
Soha ne csinálj, vésőt
És kalapácsot

A szabad ember
Univerzumot kapott
Az álmaihoz

Aki lélegzik
Minden nap köteles egy
Magot ültetni

Szeretetnek is
Van magja, melyből gyökér
Törzs és virág lesz

Nos, a hatalom
Jóllakottsága, még s még
Egy ökröt akar

Az éhség tágabb
Fantáziát rajzol, mint
A jóllakottság

Egy biztató szót
Kaptam reggel, érdemes
Már tovább lépni

A telt kanálért
Akarat éltessen, ne
A segélyvárás

Vajas kenyeret
És kakaót álmodtam
Édesanyámmal

Az agg tele van
Arannyal, szeretetet
Vásárolna még

Bizony, a szívek
Álljanak sorba és ne
Az akaratok

Istenem engedd
A gondokat mosollyá
Válni egy napon

Nos, a könnyekből
Kötött könyvek, súlyosak s
Láthatatlanok

Evés előtt a
Gyümölcs magját ültesd el
A jó szívedbe

Az igazságok
Nem tört szárnyú szavak, ők
Acélos elvek

Mínusz szorozva
Mínusszal, az mindig plusz
Ezt sose feledd

Anyám nem tudta
Miért sírok, de velem
Együtt könnyezett

Távoli csillag
Mire fénye ideér
Ő ott már halott

Hiába víz, nos
Télen a hullámok is
Kettétörhetnek