Váray Károly
Nos míg élsz, minden
Lélegzetvétel földi
Szépséget fest le
Váray Károly
Nos, lépj a lelked
Kertjébe és csodáld azt
Hidd, szeresd, becsüld
Váray Károly
Hatalmas őszi
Felhőfürtök, ne esőt
Jó bort adjatok
Váray Károly
Nos, a gyűlölet
Mint eldobott műanyag
Hulladék szennyez
Váray Károly
Ó, reménnyel azt
Hittem, köd mögött vagy, de
Te voltál a köd
Váray Károly
Egyetlen ifjú
Tavaszi éj, megcsalta
A várt jövőmet
Váray Károly
A remény tenger
A hit szikla, s levegő
A nagy szeretet
Váray Károly
Mint két zárt ajtó
Vagyunk, egymással szemben
Nagy szerelemben
Váray Károly
A vágyam, pörgő
Hárstermésként beszállt egy
Nyitott ablakon
Váray Károly
Nézd a rianás
Gyönyörű szép, csillogó
Tavi freskóit
Váray Károly
Hajnali szélben
A sikátor porondján
Flaskák táncolnak
Váray Károly
Nos, gyermekkorom
Réses téglajárdáit
Leaszfaltozták
Váray Károly
Emberek között
Ott a feszület s körben
A háborús szél
Váray Károly
Bizony, a könnyek
Nem a testet, hanem a
Lelket öntözik
Váray Károly
A legtöbb ember
Csak játéka egyesek
Szenvedélyének
Váray Károly
Szelíd mosolyban
Ott a bűn, a háború
Már csak egy lépés
Váray Károly
Szerelem fény volt
Most sötétben álmodom
Egy kis parázsról
Váray Károly
Nos, a lélek nem
Billiárd golyó s a sors
Nem az asztala
Váray Károly
Csak önmagunkat
Tökéletesíthetjük s
Nem a világot
Váray Károly
Nap s nap után, ma
Is szövöm a vásznat, a
Holnap képének
Váray Károly
Az ember, aki
Örül két szép pillangó
Még szebb röptének
Váray Károly
Hold árnyéka, a
Könnyes gyászoló asszony
Sötét kendője
Váray Károly
Kombájn szagolja
Az aratás illatát
A kasza helyett
Váray Károly
Lám, a magányos
Hegyek egyre jobban, a
Napot ölelnék