Váray Károly haiku versei

Szállnak a felhők
Mint az álmok s ki tudja
Csend vagy vihar jön

Rubin jégcsapok
Lógnak, a hűs hajnali
Aranyló nádon

Fóliaházak
Mesterséges tavasza
Szürke utánzat

Cifra tavasztól
Megrészegültem, őszi
Levél a dunyhám

Hó után cinkék
Szálltak a fákra, aztán
Szürke verebek

Őszi levelek
Tavaszként térnek vissza
Régit keresem

Nos, tavasz után
A remény, nem lehet ősz
Társtalan levél

Őstulokszarv a
Holdtükröt tartja, tavasz
Fésülködik most

Ím, hajszálon lóg
A félelmem s alattam
A végtelen tér

Szép üvegcsengő
Ébredés s az elmúlás
Hűs csörömpölés

Most fehér lett a
Sziromvitorlásoktól
A kéklő csermely

Most átöleli
A tavasz a szíveket
És irgalmat oszt

Íme a föld, ma
Prűd meztelenségéből
Felsír, tavasz van

Kopaszodó fák
Szép színes levélhattyúk
Úsznak a tóban

Fáradt szíveden
Az előző tavaszok
Újraélednek

Gyöngyház fátylakkal
Kel a hajnal, ma ködlő
Levek zizegnek

Virágillattal
Köszöntik most egymást a
Távoli völgyek

Tavaszi szellő
Mossa már a lombokat
Zöld hullám dalol

Madarak csőre
A millió virág, halld
Zengő szép dalát

Pinkbe öltözött
Fák lombján át, a béke
Tiszta szép kék ég

Lám, szakadt felhők
Mint tépett szép virágok
Nyílnak a fákon

Hegycsúcsok között
Kicsordogál a bíbor -
Folyó napsugár

Ott, egy kései
Madár, virágot keres s
Annak illatát

Izzó hajnali
Pír, patkót kovácsol a
Kelő horizont

Holdfényben tavasz
Bujkál, nem leli fehér
Virág ruháját

Múlás polcára
Új tavaszkötet kerül
Virágbetűkkel

Most az ősz kaszál
Levélkéve kötegek
Kazla terül el

Még egy nagy sóhaj
Harangszótól köd rian
Őszül a levél

Sziromlapokat
Könyvvé fűzve, engedd a
Tavaszt mesélni

Téli könnycseppek
A jégből, ím tavaszban
Újjáélednek

Cinege cikkan
Fák között, mint a virág
Illan éneke

Az alvó téli
Föld, dunnáját ledobja
S fut a fény felé

Hókristályokról
Vagy virágokról szökken
Szebben a dús fény

Ligeten nyírfák
Tangót járnak, zenél ott
Erdőzenekar

Betűtésztákból
Szemmel kirakom, nyugodt
Bőséges tavasz

Tavaszi ágak
Teremnek valóban szép
Igazgyöngyöket