Vass Éva haiku versei

Moccanatlan csend?
Holtfában születendő
Milliónyi lét

Telihold fénye
testemről árnyékot vet.
Már nem ijeszt meg.

Hinnem kell benne,
a legjobbat érdemlem!
Vajon elhiszem?

Kicsit szétestem.
Ha összeszedtem magam
Újra kész leszek ...

Színesre festett
Áttetsző fátyolon át
Szürke az élet.

A hitem meghal
ha nem bízom magamban.
A remény éltet.

Esti magányban
az ágyamba süllyedve
Álmokkal úszom.

Hajnali harmat
gyöngyszemként tovagurul
S a föld elnyeli.

Színpompás mező.
Pipacsok szirmaiban
parázslik a nyár.

Kék búzavirág
kalászok közt megbújva
kilóg a sorból.

Hogy repülni tudj
gondolattá kell válnod,
S szállhatsz bárhová.

Hajnalodik már.
A fény arany folyóként
Lelkemig hatol.

Keresem utam
kívül nem találom, de
bent magam lelem.

Ne kritizáld már!
Barátkozz meg magaddal!
Együtt könnyebb lesz!

Változó élet
Kesztyűs kézzel bánik ma
mindannyiunkkal.

home office
a házimunka várhat
dolgozom éppen