Violka
Dermedt szögdróton
kis ökörnyál hintázik -
ránevet a Hold.
Violka
Lelkem titkait
takarni akarom, de
szemem nyitott könyv.
Violka
Arany alkonypír
palástjával betakar
szendergő fákat.
Violka
Van egy pillanat
mikor elfogy a szó és
csak a csend beszél.
Violka
Hideg hajnalon
őszkönnycsepp fázó ágon -
búcsúpillanat.
Violka
Szeress az őszben,
ne halogasd, légy tavasz
közelgő télben!
Violka
Alkonypír búcsú-
csókot dob lemenő Nap
fénypalástjára.
Violka
Boldogságodnak
biztos útja, hogy mást is
boldoggá tegyél.
Violka
Ítéletedben
tévedhetsz - de soha a
megbocsátásban.
Violka
Tökéletes nap
nincs - de van pillanat, mit
azzá tesz egy szó.
Violka
Ősz-harmatcseppben
didereg a kis virág
tavaszt álmodik...
Violka
Annak, aki tud
várni, minden időben
fog megérkezni.
Violka
A barátságnak
újrakötött szálán a
csomó ottmarad.
Violka
Hibakeresést
a tükörrel kezdjed el
ne a távcsővel.
Violka
Felejthetetlen
emlékeid lelkednek
darabkái mind.
Violka
A szép lélekben
az őszi hervadás is
gyönyörű csoda.
Violka
Hervadt ősznapon
lelkem emlékszárnyakon
a múltba repít.
Violka
Életörömök
mikor ráncokat kapnak
emlékké válnak.
Violka
Van, aki él, hogy
felejtsen - más felejt, hogy
még élni tudjon.
Violka
Gyűjts emlékeket
az öregkor álmatlan
éjszakáira.
Violka
Kis préselt virág
sárgult könyvlapok között
emléket őriz.
Violka
Ami múlttá lett
nem volt igaz barátság -
csak egy hangulat.
Violka
A fák hegyén már
mosolygó nyárhervadás -
rejtőző emlék.
Violka
Az ég kifakult,
kékjét eső kimosta -
Nincs szavatosság.
Violka
Életlépcsőnk szűk,
ködbe vesző - de csillan
kis távoli fény.
Violka
Derengő fényben
labdáznak a kémények
szép teleholddal.
Violka
Fájó búcsút vesz
aranyszárnyú pillangó
virágtól, nyártól.
Violka
Hulló ezüstfény
az ég sötét kárpitján -
valaki üzen...
Violka
Alig pislákol
kicsi szeretetláng, de
fénye melegít.
Violka
Darabokra hull
a múlt gondolatodban -
emlékcserepek.
Violka
Otthon világa
a régi kedves hajlék,
hol mindig várnak.
Violka
Sorsomnak pókja
egyre szövi a hálót -
a foglya vagyok.
Violka
Színes álmaim
betöltik éjszakámat -
Lesz-e valóság?
Violka
Ölelésedben
csitul minden fájdalom
szívbe remény száll.
Violka
Ha szavad nem több
mint a szép csend, mit megtör
válassz hallgatást!