Zsirafcica24 haiku versei

Mindig csak könnycsepp
maradt végül. Ennek ne
legyen vége, jó?

Leszek szemedben
fénylő könnycsepp, s lelkedből
szóló kacaj is.

Nem hagyom, hogy egy
árnyék az egész eget
szürkére fesse.

Te lettél az a
kétely, melyben örökké
biztos leszek már.

Szemeid óvó
fénye nélkül lelkem is
sötét égbolt lett.

Illett hozzám. Még
tökéletlenségeit
is hozzám szabták.

Múltat siratva
temettem jövőm. Itt az
idő nevetni.

Még nem lavina,
de egy kavics megmozdult.
Egy lépés felé...

Egy érintéssel
mindig megbabonáztál.
Ma nélküle is...

Kihívás lenne
nem rád nézni mosolyod
közben. Elbuknék...

Hozzám se kellett
érnie. Tekintete
megborzongatott.

Jéggé fagyott táj
ér véget mosolyodnál.
Hóvirág élet...

Azzal vádoltak,
semmit nem érzek. Téged
megéreztelek...

Arcodra fagyott,
mosolyképű fájdalom.
Felolvadhatnál...

Kételkedsz. Tudod
mit akarsz, s azt kívánod,
bár ne akarnád...

Vajon ez álom
vagy valóság?! Mosolya
mindkettő lehet...

Ma visszafojtott
szavak zúztak ketté egy
megkövült szívet...

Megrémítesz. Több
a vágy, mint a büszkeség.
Nem véd többé pajzs...

Igaz fájdalom
lett a tettetésből. Még
én is elhittem...

Mikor nem hittem
el, ott volt. Ez is eltűnt,
mire megláttam.

Közelebb jöttél.
S a szívdobbanás kicsit
hangosabbá vált.

Ahol a két part
elválik, ott laknak a
fájó döntések.

Te ez vagy. Káosz
s harmónia. Vihar, de
a szivárvány is.

Nem kell, hogy végig
maradj, csak mindig gyere
majd vissza hozzám.

Elengedtem őt.
Nem elvesztettem. Ezért
jött mindig vissza.

Egy füzér se tud
szebben ragyogni, mint Ő,
mikor mosolyog...

Nem volt gondolat,
csak érzések. Én akkor
voltam jó helyen.

Emlékbe adod
mosolyod, s én zeneként
nyújtom kacajom.

Ha feléd nyújtom
kezem, ne félj tartani.
Már rég a tiéd...

Soha nem köszönt
el. Félt, ha megteszi az
örökre szól majd.

Drámázós vagyok...
De egy jó darab tele
van fordulattal.

Volt néhány hamis
hang, de a melódiánk
így is művészet.

Még mindig képes
vagy szilánkosra törni.
Szóval szeretlek...

Kevésnek tartott.
Igaza volt. Nem voltam
elég. Több voltam.

Minden barátnőd
után egyre közelebb
kerülsz kettőnkhöz.

És akkor már én
is tudtam. Ha te maradsz,
én is maradok.