Haiku formában írt aforizmák

Szerelmed tüze,
olykor pokollá teszi
az életemet.

Fecseg a szellő
parki pad felett, de rég
hallottam neved.

Tehetségtelen,
ki tehetségeseken
bosszúra képes.

Üvege vakon
kiállt a sötét szobán,
süket a csend is.

Nagyobb házakat
építünk, egyre kisebb
szívünk helyének.

Dráva ágyán a
pára, folyamnak őszi
kísérője lett.

Messze a halott
némaság mögött, csendből
sarjad a hajnal.

A virág miénk,
az élet a tietek,
ne lopd a sírról.

százéves fatörzs
érdes barázdáiban
szunnyad a tudás

Vándorló lélek
remegteti, mécsesnek
törékeny lángját.

Tudod-e hogy a
tudatod módosítod
vagy az módosít(?).

Hol vigaszt nyersz, az
lelked megbékélése,
a valósággal.

Ajkadnak nem kell,
édesítéshez méz sem,
így tökéletes.

Párát lehelt az
október, mely beleült
az őszi tájba.

színes szavakat
közhelyek szökőkútja
egekig emel

A lényeg kihull
üres szavaid közül.
Szálló homokszem.

Elindulni úgy,
hogy nincs még útiterved,
bátorságra vall.

Kimért léptekkel,
halad tovább az idő,
ne siess jobban.

Telt dús szemekkel
súly alatt, aláhajol
a bölcs gondolat.

Vihar fellegek
felett, mindig ott a Nap,
addig remélhetsz.

A felém nyújtott
kezedből, még a morzsát
is elfogadom.

Hold fénye sétált,
végig szobámnak falán,
álmodtam tovább.

A legutolsó
tévedésed a legjobb
tanítód lehet.

Csak azért loptam,
mert becsületért nem jár
se bor, se kenyér.

Az alázat, nem
megalázkodás! Csak bölcs
tudás, semmi más.

gyermeki álmom
bezárva pihen felnőtt
félelmeimben

Bölcsességem még
ma is tévedésekkel
kéz a kézben jár.

tetőre vágysz, de
rest vagy arra, hogy pincét
építs biztosra

Jó néha saját
lelkeddel szóba állni -
hasznos párbeszéd.

Ki szembenézett
önmagával, az már nem
száll szembe mással.

Nem fogsz örülni
vázányi virágnak, ha
nem tudsz egy szálnak.

A jó megérzés
erős, tudatalatti
ön-kézenfogás.

Van csend, mi sokat
mond - és vannak szavak, mik
semmit sem érnek.

Véleményeink
kilencven százaléka
előítélet.

Mindegy, ha bízunk
vagy nem - mindkettő komoly
tévedés lehet.

Az okos bölcs is
ha az ostobákkal nem
kezd vitatkozni.