Haiku versek az alkonyatról

fény és az árnyék
alkonyat kapujában
most cserél helyet

lecsorgott a nap
elomló árnyak dőlnek
lomhán vállamra

Fülledt alkonyon
Szélkarcolta égboltra
Csillagfény gyógyul.

Rozsdás avarban,
Puha őzlábnyomok közt
Zörög az alkony.

Napalkony pírja
felhőpriccsen végig nyúlt
vonzón gyönyörű

rózsaszín felhő
kacérkodik a Nappal:
alkony szerelem

alkonyi fényben
szitakötők légtáncát
csodálja a tó

Nádasok közé
lopakodik az alkony,
hullám öleli.

az alkonyatban
a háztetők úsznak az
utca folyóján

lángkoronáját
letéve, éji ösvény
rejti a Napot

Hűvös alkonyon
Sovány dióágak közt
Botorkál a szél.

Mint selyemlepel
úgy hull alá a fákra
a szürke alkony.

szomorú fűzfa
vállán alkony stólája
lelkeket ölel

éj szárnya alatt
vérző alkony sebeit
sötét kötözi

koktélruhája
csillan tipegő estnek
kacsint a napnak

Ágakról csöpög,
rozsdás avarba hullik
az őszi alkony.

Lusta macskaként
nyújtózik el a fák közt
a nyári alkony.

enyhén hűs szellő
hevült lombokon hintál
hold-alkony fátyol

tóparti alkony
lábam a nap fényében
aranyba mártom

Meggyszínű alkony
Friss álmokat tereget
Csipkés felhőkre.

Tücskök éneke,
Pezsdíti lelkem húrját,
Az esti csöndben.

Bércek közt izzik
az alkonyat parazsa:
hamuvá szürkül.

lepihen a Nap
alkonyba suhan fénye
éjbe szenderült

vöröslő alkony
szatén selyemfátylat sző
éjbe hömpölyög

Májusi alkony -
tücsökdallal válaszol
szél zúgására.

Páfránylevélen
csöndben megül az alkony,
tücsökdalt hallgat.

Madárdal halkul,
fák zöld lombsátra alá
oson az alkony.

Bíbor eget fest
jázminillatú alkony -
csönd hull a fákra.

Szőke mezőkre
Habfelhők mögül a fény
Alkonyt csepegtet.

Mézszínű alkony
Levendulaszirmokra
Álmot simogat.

Sárguló rétre
Kamillaszirmok mellé
Alkonyillat leng.

vizes rongyokban,
éhesen dideregve.
elnyel a sötét.

tavaszi séta -
kapualjból hirtelen
rám tör az alkony

Varjak szállnak a
Fehér égen, fekete
Lyukszitás alkony

házak csendjében
a szürkület szöszmötöl
hideg estéken

messze távolban
az alkony vörös csókja
egy nádast éget