Haiku versek állatokról

pápista lesi
kálomista miként ül
tort egy dög fölött

Ösztöne súgja
gerle jó anyaságát,
fészkét vigyázza.

Pohárnyi vízben
világlik tengernyi vágy -
Aranyhal-élet

disznók elé szórt
gyöngyeinktől felfordul
a konda gyomra

A szerelem jó,
csak folyton bajt hoz ránk - szólt
a sáska nászán.

báránybőrbe bújt
farkasok közt elvakult
véreb vicsorog

A legjobb bika
is végső soron nem más,
mint egy nagy barom. :)

tavaszi zsongás:
csiripel, zümmög, fütyül,
szívemnek kedves

állatok nyelvén
érteni, megfejteni
madárcsicsergést

csodaszép lepke
halálos ölelésben -
pók karolja át

Elefántpuszi:
Apokalipszis, Isten
legvégső csókja.

igát egyetlen
állat sem önként vállal
az emberekért

majmoljuk egymást
hátha valamelyikünk
emberszabású

jó pásztor nyája
nem futkos összevissza
nem is masíroz

Tiszavirágnak
legjobb tipp: "élj a mának!".
Meg is fogadja.

pulykakakason
pávatoll szamarakon
zebracsíkozás

elszabaduló
paripák sörényébe
szél kapaszkodik

sokszor bántott eb
szemében nem láthatod
a hűség fényét

ösztöneidnél
egy vadlovat is könnyebb
megzabolázni

leggyávább nyúl is
bátran támad répára
amikor éhes

szép szőrmebundát
csak első viselője
hordhatja joggal

bölcs harkály nem ront
ajtóstól be a házba
inkább kopogtat

Két szarka között
tulajdonjogi pernek
nincsen értelme.

Kínjában vonyít,
elárvult kutyakölyök
Holdtól kér társat

Szürke egérke
a hold sápadt fényében
ezüstnek tűnik.

Hiba bírálnod
papagájod szókincsét
- tőled tanulta.

halk neszezés is
lehet bömbölő ricsaj
rovarok között

tigris szeméből
éjjel talán eltűnnek
a ketrecrácsok

Ködös berekben,
rezzenő őz versenyzik
félelmeivel.

távol mindentől
sötét rengeteg ölén
szarvas álmodik

Sárga hajú fűz
zöld szoknyaráncaiban
zeng a békanász.

Út szélén csorda
kolompolásuk porral
karöltve sétál.

Behorpadt a rét
a csatangoló marhák
szilaj léptétől.

forró kő tövén
zöld hasú gyík sütkérez
arany gömb a nap

Az őszi fák közt
holdfény-járta tisztáson
szarvasok bőgnek.

hangyák lábnyoma
váj végtelen időn át
sziklákba utat