Haiku versek állatokról

Fekszik a lőtt vad
Kölyke egyedül maradt.
Együtt távoznak.

Frissen fejt tej íz
meleg szalma illattal
nyelvemen pihen.

Elegancia,
Báj minden mozdulatban.
Mezei balett.

Szélcsendes az est,
Denevér élet éled.
Őket ne féljed!

Gólya kelepel,
Fiókák kerepelnek.
Kéményes idill.

Rekedt ugatás,
Erdő rejtekén titok.
Borzongató hang!

Vadkacsa hápog,
Tó partján vadlúd giggant.
Gágogó banda.

Mocorgó doboz
Fagyott hangú nyávogás
Kidobott cicus

pápista lesi
kálomista miként ül
tort egy dög fölött

Ösztöne súgja
gerle jó anyaságát,
fészkét vigyázza.

Pohárnyi vízben
világlik tengernyi vágy -
Aranyhal-élet

disznók elé szórt
gyöngyeinktől felfordul
a konda gyomra

A szerelem jó,
csak folyton bajt hoz ránk - szólt
a sáska nászán.

báránybőrbe bújt
farkasok közt elvakult
véreb vicsorog

A legjobb bika
is végső soron nem más,
mint egy nagy barom. :)

tavaszi zsongás:
csiripel, zümmög, fütyül,
szívemnek kedves

állatok nyelvén
érteni, megfejteni
madárcsicsergést

csodaszép lepke
halálos ölelésben -
pók karolja át

Elefántpuszi:
Apokalipszis, Isten
legvégső csókja.

igát egyetlen
állat sem önként vállal
az emberekért

majmoljuk egymást
hátha valamelyikünk
emberszabású

jó pásztor nyája
nem futkos összevissza
nem is masíroz

Tiszavirágnak
legjobb tipp: "élj a mának!".
Meg is fogadja.

pulykakakason
pávatoll szamarakon
zebracsíkozás

elszabaduló
paripák sörényébe
szél kapaszkodik

sokszor bántott eb
szemében nem láthatod
a hűség fényét

ösztöneidnél
egy vadlovat is könnyebb
megzabolázni

leggyávább nyúl is
bátran támad répára
amikor éhes

szép szőrmebundát
csak első viselője
hordhatja joggal

bölcs harkály nem ront
ajtóstól be a házba
inkább kopogtat

Két szarka között
tulajdonjogi pernek
nincsen értelme.

Kínjában vonyít,
elárvult kutyakölyök
Holdtól kér társat

Szürke egérke
a hold sápadt fényében
ezüstnek tűnik.

Hiba bírálnod
papagájod szókincsét
- tőled tanulta.

halk neszezés is
lehet bömbölő ricsaj
rovarok között

tigris szeméből
éjjel talán eltűnnek
a ketrecrácsok