Haiku versek az álmodozásról

Nyitott szemekkel
álmodom, hogy teremtsek
magamnak csodát.

Téli mínuszban
tavaszról ábrándozni
ócska délibáb.

Ha félszben őrzöd
vágyad, szirmaid hullnak
virágzás nélkül.

Cseppnyi álom is
szólhat a sosem látott
nagy óceánról.

Csillagok őrzik
gyermekként kért álmaid.
- Emlékszel rájuk? -

álmaink Isten
égboltjára festve mint
temérdek csillag

álmom mélyebb mint
lehetőségeimnek
sekély tócsája

Álomképeknél
többre becsüld a valót -
rövid az élet...

légvár ablakán
kihajolni veszélyes
fejedre eshetsz

egy kályha mellett
májusról álmodozni
illatmécsessel

gondolatteám
álomfűtől ízesebb
lassan szürcsölöm

illúziók csak
addig élnek bennünk míg
szárnyaink vannak

kezed nyújtani
nem mered de vágyod az
elérhetetlent

álmodozz szegény -
üldögélsz a valóság
kopott szőnyegén

Tyúklépésekkel,
a legnagyobb álom is
valóra válhat.

éjjeli álom
nappal is szövődő szép
ábrándtakaró

álmaink szövik
az idő pókfonalát
mulandóságból

Sínpáron halad
A sorsvonat, az álmok
Légifolyosón

Színes álmaim
betöltik éjszakámat -
Lesz-e valóság?

ingyen légvárat
őriz lelkünk, hogy néha
ugráljon benne

reménnyel táplált
éhes álmokat ölnek
okos észérvek

Felvételt nyertem
gyermeki, naiv álmok
szövőgyárába.

az élet: pénzed
elfogyott, de még nézed
a kirakatot

Gondolataim
éjszaka angyalszárnyat
bontva röppennek.

tiéd a holnap
álmaid kapujának
kulcsa kezedben

álomban fogant
képek: a soha meg nem
történt emlékek

csillagok járnak
a földön mi pedig csak
felfelé nézünk

tegnapok álma
a ma szőnyegén hever
kibontásra vár

befalaztad az
álmaidat unalmas
hétköznapokba

Semmivé foszló
álmokat ölelek, még
nem fárad karom.

Csak üres fiók,
álmok titkos tárhelye,
ennyi a jövő.

Felhőfodrokból
rajzollak meg magamnak
hanyatt a mezőn.

Ámulva lesem,
hová lettek álmaim.
Megvalósult mind?

Eltakar az éj.
Valószínűtlenségben
két ujj összeér.