Haiku versek az álomról

Megoldhatatlan
probléma a valóság,
marad az álom.

Arról álmodtam
megint, hogy megrögzötten
rólad álmodom.

csendben figyelem
ahogy átoson álmod
a sötét szobán

Világmegváltás
akarata feszeng az
álmaim között.

Színes álmaim
valósággá sosem vált
hit gyötrődése.

öreg pillangó
szép ábrándja - szárnyába
bebábozódni

Legszebb álmaim
ölted meg mindörökre
ébren kell lennem.

lezárt szemhéjam
belső falára mesét
fest a képzelet

bársonypuha éj
hajamon anyám keze
álmaimban még

Futva, álmaim
után, belebotlottam
a valóságba.

Álmomban ébren
álmodom meg, mit ébren
álomnak látok.

Még tart az álom
Még nem enged, de a fény
Már hív, kelteget.

Esti magányban
az ágyamba süllyedve
Álmokkal úszom.

Magad alatt vagy?
Álmodozz! Rajta leszek,
hogy benne legyek.

Már ébren voltam,
S mégis hamis álmot szőtt
Fölém a pókom.

hiányos poggyász -
peronon felejtettem
álmaim javát

Néha lelkem az
éji folyó szép vizén,
messzi hajózik.

fogynak az álmok
és ráébredsz arra - az
alkony közeleg

Aki kifelé
Tekint, álmodik, aki
Befelé - ébred.

Társ-csillagokból
szövök neked minden nap
csipkés álmokat.

veled álmodtam -
fehér sólyomként szálltunk
hét határon át

gyorsabban alszom
hogy a végkifejletet
ne szalasszam el

Rózsaszín álom
valóság, itt a tavasz,
szívünk szárnyalhat.

bepillantás volt
csak épp annyi, nem több... mint
pupillán a könny

Álmodó éned
külön utakon ébred
önmagad nélkül.

Megrekedt álmok,
szép tündérmesék mögött
rebbenő mosoly.

Merjünk álmodni,
Hisz fantázia nélkül
Unalmas minden!

csendesen toppansz
be az éj sötétjébe
álmokkal játszol

Igaz álmokat
A reggeli ébredés
Nem feledteti.

a párnád alá
rejtettem pár fohászt és
jókívánságot

Álmaid csupán
Akkor válnak valóra,
Ha teszel értük.

Szemedben látom
Az éjt, aztán a hajnalt.
Majd egybefolynak.

sziklás hegycsúcsok-
mélyből feltörő álmok
magasra nyúlnak

Magamra festem
álmaimat, csak suttogj!
Ne ébresszél fel!

nem jutsz előre
ha egy forgóajtóban
hagytad álmaid

Csodás dolgokra
Igazán csak az képes,
Ki mer álmodni.