Haiku versek az álomról

A keskeny mezsgyén
rám vártok... pengeélen
táncoló álmok.

Rózsaszín álmok
rozsdamarta foltokkal
váltak valóra.

Árnyak a falon.
Az álom valósága
kimozdult létsík.

Gyermekként remélt
álmainkat őrizzük
egy életen át.

kínzó álmom volt
reggel szárnyakat bontott -
károgó madár

megélt álmaink
szép íveket rajzolnak
arcunk égboltján

Mi van akkor, ha
Életed csupán álom...
Egy másvilágon!

csillagos éggel
takart be s nagy holdkiflit
sütve várt anyám

Pakold az álmot
rojtos vállkendőbe. Ne
hagyd veszendőbe.

Tudod, egy álom
is lehet konok. Agyad
bérlik démonok.

Amikor szeretsz
az a valóság nekem!
Minden más álom.

Álomban első,
ki ébren második. Az
énünk álmodik.

A semmi álmán
a való: kinyílt virág
szirmain a hó.

Álmok temploma
Csillagok útján vezet
Remény-imához.

Mintha valóság
lenne az álom, s reggel
fáj az ébredés.

fehér lovakkal
a körön - Napot játszom
középen állva

Álmomban, dörgő
ágyútűzben áll, karddal
egy papírhuszár.

Gyertya ég csonkig
- szobámban vonuló Hold
álmomba botlik.

Csöndet nyújtó est.
Ezüstfonalra fűzött
Álomképzelet.

Mikor álmok közt
Elvesznék, a valóság
Visszaránt kicsit.

szellő kócolta
lelkem fák felett lebeg
vagy csak álmodom

Csillagok alatt,
Táncoló álmok szállnak.
Angyal hárfázik.

Az álom egy kincs,
Mely örökké hű marad.
Minden éjjel vár.

Álmok kék egén,
Ha illan az éjszaka.
Repülj kedvedre.

Álmodj magadnak,
Fagyos reggelen napot.
Reménysugarat.

Sötét utcákon
Pislákoló lámpafény
Őrzi álmaink.

Mikor lehunyja
Szemét a Világ, útra
Kelnek az álmok.

Mesét sző az éj
Pókja s végtelen álmok
Mélyére dobja.

Álmokat visz a
Szél mából jövőbe a
Csillagok felé.

Építettem egy,
Álmokkal telli várat.
Mely már romokban.

Az álmok sötét
tengeréből Naparcod,
mi felébresztett.

Fagyos reggelen,
A hűvös hajnal ringat.
Álmokat dalol.

Szemhéjam vászon
az éjszaka Picasso
ráfesti álmom.

Álom vagy való
néha nem is tudni, hogy
melyik igazibb.

riasztó álom
egy feltárt világ olykor
mély ősrianás

leszek a párnád
szélén kis virághímzés
álmod legyen szép