Haiku versek az álomról

bepillantás volt
csak épp annyi, nem több... mint
pupillán a könny

Álmodó éned
külön utakon ébred
önmagad nélkül.

Megrekedt álmok,
szép tündérmesék mögött
rebbenő mosoly.

Merjünk álmodni,
Hisz fantázia nélkül
Unalmas minden!

csendesen toppansz
be az éj sötétjébe
álmokkal játszol

Igaz álmokat
A reggeli ébredés
Nem feledteti.

a párnád alá
rejtettem pár fohászt és
jókívánságot

Álmaid csupán
Akkor válnak valóra,
Ha teszel értük.

Szemedben látom
Az éjt, aztán a hajnalt.
Majd egybefolynak.

sziklás hegycsúcsok-
mélyből feltörő álmok
magasra nyúlnak

Magamra festem
álmaimat, csak suttogj!
Ne ébresszél fel!

nem jutsz előre
ha egy forgóajtóban
hagytad álmaid

Csodás dolgokra
Igazán csak az képes,
Ki mer álmodni.

Az álom madár,
bennem puha és meleg
fészekre talál.

Moccan az idő,
csendeleg a gondolat,
szunnyad az este.

Soha ne add fel
álmaidat, nélkülük
nem navigálhatsz.

Az igaz álom
megvalósíthatatlan,
előtted jár, s húz.

álomban álom
ha felébrednék is csak
tovább álmodom

az álmainknak
a hajnal vetett véget
új nap született

Ó, miért tennéd
félre álmaid? Nem ez
a jó megoldás.

Szeretném, hogy az
Álmaim túllépjenek
A busz ajtaján.

felébredve is
pont olyan voltál, ahogy
megálmodtalak

Álomra fekszik
az éjszaka. Óvatos,
össze ne törje.

Két karomból lett
párnád, lelkem takaród...
Álmod őrzöm én...

Maréknyi színes
álom formázza minden
léptem célomig.

bekuckózom, míg
elfedi szép álmaim
a hótakaró

A valóságot
szebbé, jobbá álmodom.
Kozmoszt teremtek.

ne ringass tovább
ha sorsomra hagysz, talán
felébredhetek

Újraláthatod
álmod hajnalban, a tó
feletti ködben.

Veled álmodtam
s a gyermekkori tájjal
...két nagy szerelem.

Ne hamvasszuk el
az álmot. Legalább a
csontváz maradjon.

Rémálom üldöz
Merre menekülhetek?
Karjaidba tán.

Hitelre vettem
ígéretet egy hazug
álomvilágban.

Lelkem nyugalmát
aligha találom meg
csonkolt álmok közt.

Bódult álmomban
bújt meg a képzeletem
és valóságom.

hold sarlójára
kecsesen fölaggattam
minden gondomat