Haiku versek az álomról

végül valóság
varr gombot az álmaid
szép ruhájára

ölelem álmunk
mielőtt köddé válik -
kósza képzelet

lehunyt szempillák
álomképek peregnek -
belső vetítés

köd lehelete
álmot fűz a hajunkba -
rejtett zsolozsma

rólam álmodtál
szürke arcú reggelen-
életre kelek

Becsukott szemmel
zsebembe csúsztatok egy
hajnali álmot.

fényderengésben
világok határán cseng -
álommadárdal

langyos hajnalba
simít egy fura álom
ábrándos élet

álom csipeget
madártollra ült fényből -
ébredő világ

Álmomban kértek,
tegyem amit nem tudok...
csak felébredtem.

álomba bújva
elvész újra az idő
kapaszkodója

Kavicsok között
számos elgurult álmot,
elnyel a tenger.

téli estéken
levendulaillatú
álmokkal fekszem

Puhán simogat
hajnal fénye, útjára
engedve álmom.

Esőcseppek közt,
hullnak álmaink nagyobb
célokká nőve.

Fáradt kezekkel,
megérintjük végül majd
célunk édesen.

Zárt szemek mögött
a lét illúzió csak;
torz éber álom.

Istennek álmát
nekünk önti formába
a Gondviselés.

szárnycsapásaid
fáradt ívrendszerében
töményedő kék

vergődő álmok
szürreális vásznait
gyászévek festik

indigó égen
álommadarak viszik
pihenni a fényt

Képzelet híján
fanyar gyümölcs az idő -
egyre keserűbb.

Nem tudtam, hogy csak
álom volt - csalódottan
ébredtem reggel.

Hirdetés: meddő
álmaim termékenyre
cserélném el S. O. S.

Álomvárosban
ma nagy a sürgés-forgás,
álmokat szőnek...

Ébredeznék, ha
nem tartana fogolyként
csodaszép álmom.

mesés álom tart
fogva - ha felébrednék
csak rosszabb lenne

Halálközeli
ez a reszketeg hajnal.
Álmom egyben tart.

megfizetek majd
minden álomért: hitel
közeli élmény

szélvédőre hullt
tehetetlen esőcsepp
vagyunk álmomban

rózsákat szórok
az álmok lába elé
eljegyzett idő

Ocsúdtam csodás
vigaszban a méltónak
rég várt ünnepén.

Álmod, álmomba
költözött, együtt szállnak
csillagok felé.

vihar fújja el
minden merész vágyamat-
újraálmodom

Puha vánkoson
Remegőn a vágy oson -
Rólad álmodom.

S fessen rá olyan
ablakot, melyen néha
még visszaláthat.