Haiku versek az álomról

Repülő évek,
Sok elengedett álom,
Csúnyák, és szépek.

Álmok Tejútján
Kóborlok, Göncölszekér
Nyomán haladok.

Álmod csak akkor
válik valóra, hogyha
kitartó maradsz.

fénylő harmatcsepp
gyantás tűleveleken
angyalkönny álom

Álmodj nagyot, és
te magad is tegyél meg
mindent álmodért...

Álmok fonalát
elvágtam, ébren gyötör
most a valóság.

Hiányból táplált
Álmokból épülő vár
Tornyából zuhansz.

egy kő álmából
szép felülemelkedni
- míg zuhan ... ébred

Álom hordozó
a valóság, az élet
a tarisznyája.

testem nem volt csak
lebegtem - remény nélkül
vágytam s szerettem

Levetted bőröd.
Őszintén félelmetes
vagy. Nyúzott, csupasz.

Álmokat sodor
a bíbor hajnal, s reggel
csupasz lelkem kel...

Álmomban mindig
régi arcoddal nézed
régi arcomat.

Álmok valóra
Is válhatnak, különben
Minek álmodnánk.

külön kelünk mert
valónk más - együtt fekszünk
mert álmunk egymás

Megoldhatatlan
probléma a valóság,
marad az álom.

Arról álmodtam
megint, hogy megrögzötten
rólad álmodom.

csendben figyelem
ahogy átoson álmod
a sötét szobán

Világmegváltás
akarata feszeng az
álmaim között.

Színes álmaim
valósággá sosem vált
hit gyötrődése.

öreg pillangó
szép ábrándja - szárnyába
bebábozódni

Legszebb álmaim
ölted meg mindörökre
ébren kell lennem.

lezárt szemhéjam
belső falára mesét
fest a képzelet

bársonypuha éj
hajamon anyám keze
álmaimban még

Futva, álmaim
után, belebotlottam
a valóságba.

Álmomban ébren
álmodom meg, mit ébren
álomnak látok.

Még tart az álom
Még nem enged, de a fény
Már hív, kelteget.

Esti magányban
az ágyamba süllyedve
Álmokkal úszom.

Magad alatt vagy?
Álmodozz! Rajta leszek,
hogy benne legyek.

Már ébren voltam,
S mégis hamis álmot szőtt
Fölém a pókom.

hiányos poggyász -
peronon felejtettem
álmaim javát

Néha lelkem az
éji folyó szép vizén,
messzi hajózik.

fogynak az álmok
és ráébredsz arra - az
alkony közeleg

Aki kifelé
Tekint, álmodik, aki
Befelé - ébred.

Társ-csillagokból
szövök neked minden nap
csipkés álmokat.

veled álmodtam -
fehér sólyomként szálltunk
hét határon át