Haiku versek az álomról

Szeretném, hogy az
Álmaim túllépjenek
A busz ajtaján.

felébredve is
pont olyan voltál, ahogy
megálmodtalak

Álomra fekszik
az éjszaka. Óvatos,
össze ne törje.

Két karomból lett
párnád, lelkem takaród...
Álmod őrzöm én...

Maréknyi színes
álom formázza minden
léptem célomig.

bekuckózom, míg
elfedi szép álmaim
a hótakaró

A valóságot
szebbé, jobbá álmodom.
Kozmoszt teremtek.

ne ringass tovább
ha sorsomra hagysz, talán
felébredhetek

Újraláthatod
álmod hajnalban, a tó
feletti ködben.

Veled álmodtam
s a gyermekkori tájjal
...két nagy szerelem.

Ne hamvasszuk el
az álmot. Legalább a
csontváz maradjon.

Rémálom üldöz
Merre menekülhetek?
Karjaidba tán.

Hitelre vettem
ígéretet egy hazug
álomvilágban.

Lelkem nyugalmát
aligha találom meg
csonkolt álmok közt.

Bódult álmomban
bújt meg a képzeletem
és valóságom.

hold sarlójára
kecsesen fölaggattam
minden gondomat

Szirmai közé
zárja apró álmait
egy kicsiny virág.

Zavart álomkép,
beugró kockák, homály.
Lassan megvirrad.

hajnali álom -
tűnik nappal, mint a hold
éjjel visszavár

édes álomban
lehunyt pilláim mögött
angyalok hada

mindenki alszik
én is kitépném szívem
szoborrá válnék

Színes fátyolban
mond boldogító igent
lelkemnek az ősz.

Akkor egy makk is
álmodhat mindenféle
disznóságokról!

Még mindig az a
legszebb, ahogy a gyermek
álomba merül.

az eső versenyt
csobog a szökőkúttal
- álmodták a fák

Álmokból szőttem
szelíd köntösöm, ébren
meztelen vagyok.

Polcra helyeztem
szép álmaimat, később
értük jövök majd.

Szempilláimon
álmos ólomkatona
veti meg ágyát.

Az álmainkat
ne, csak kétségeinket
hagyjuk elmúlni...

álmot láttam - szólt -
majd rám nézett, mosolygott...
és felébredtem

pirkadatkor a
törékeny álmok ezer
darabra hullnak

Nagyapám csillag -
fénye ablakomon át
álmomba ragyog.

nappal bezárhatsz
de álmomban vad tenger
zúgása vagyok

kis tollpehelyként
párnacihádban lennék
álmod őrzője

álomkapuim
hajnalig az éj nyitja
csillagkulcsokkal

Két világod van:
egy álom egy valóság.
Ne keverd össze!