Haiku versek az álomról

éjjel a pusztán
szikár gémeskút álmát
csillagok őrzik

Holdanya ringat
pólyamélyi álmokat
éjszaka ölén

Piros hajnalfény
szűri át a kis szobát
- álmot cenzúráz.

Addig aludj csak,
Míg valósággá sarjad
Bennünk az álom.

hajnalodik kint
puhán libben az álom
mézszín árny suhan

Rádgömbölyülve
Finom szívveréseddé
Álmodom magam.

Csendpihéinkre
Bársonyos puhasággal
Köt masnit az éj.

mámoros álmok
percein suhan az éj
siet hajnalig

narancsvörösbe
mártja lámpásvirágok
álmát az alkony

holdon túli út
messzi szálló álmokon
lélekmadarak

fehér lapon kék
tintafolyam lelkedből
új álmot rajzol

Csak kergetjük az
álmot, mint lepkét, pedig
van hozzá hálónk!

milyen sok álom
számolatlanul marad
mint hulló levél

álmát rejtette
egy hatalmas kőtömbbe
most kifaragja

toronyházakat
összekötő kötélen
libeg át álmom

Arcod fürkészem,
redőkkel álmod játszik
marionettet.

Álmomban újra
Biciklizni tanulok.
Nagyapám kísér.

Ezüstszín holdfény
Lágy mimózaszirmokra
Szép álmot libbent.

hópaplan alatt
akácfák álmodoznak
lombos ágakról

katángos úton
mezítláb szaladgálnak
gyermekálmaink

túlontúli fény
ezeregy éjbe való
titkokat őriz

Lehunyt szemeink
mögött lélekfényeink
szülnek új Napot.

toll a kezemben
én még írni akarok
álmom alkotom

kifröccsent tinta
a fehér lapon magát
versnek álmodja

párás tükörre
rajzolom kis álmaim
- pillanatképek

színes álmokat
sző életem rokkája
csendfonalakból

szénaillatos
múltról dédelget álmot
a tanyavilág

széttört egy álom
szilánkok közt botorkál
a sebzett remény

gondok ráncait
mit a nappal rak reánk
álmok simítják

ingó alapra
még álmodban se építs
magas palotát

átfordul az éj -
továbbálmodja magát
a túloldalon

Szunyókáló Hold
kelyhéből kicsorduló
édes bájital.

Libbenő álmok
Szállnak el bárányfelhők
Pillehabjain.

Szamárfüleim, s
szívemet - tündéri nőm,
ágyad őrzi még.

ezüst színű éj
holdudvar-bölcső rejti
holnapok álmát

Szétzúzott álmok -
törött tükörbe nézve
szilánkos a múlt.