Haiku versek az álomról

pirkadatkor a
törékeny álmok ezer
darabra hullnak

Nagyapám csillag -
fénye ablakomon át
álmomba ragyog.

nappal bezárhatsz
de álmomban vad tenger
zúgása vagyok

kis tollpehelyként
párnacihádban lennék
álmod őrzője

álomkapuim
hajnalig az éj nyitja
csillagkulcsokkal

Két világod van:
egy álom egy valóság.
Ne keverd össze!

Álmaim kósza
mezején, gondtalanul
repül el az éj.

fekete éjbe
álomszárnyakon lebben
szatén paplancsend

álmaim hada
vánszorgó délibábok
puszta időben

az éj csókodtól
lopta el mámorosan
sóhajtó álmom

szép álmaimnak
a hajnalhasadás ad
örök keretet

hajnali álmom
szirmaim nyitja - körém
kúszva átölel

csillaglombóra
percnyi álmokat rejtve
szemedből mesél

hegyeknek átok
sivatagnak csak álom
a sok vízmosás

mindenki alszik
szárnyaszegett angyalként
álmokat őrzök

ember-lét és egy
bármi más-lét közt az Út
kinek az álma(?)

álomittasan
ébredve szédültem a
valóságomba

mesés álmait
fújja a szél szerteszét
szedegethető

jöhetsz sötétben
csak vigyázz álmaimra
földön hevernek

Csillagos égbolt
kék ormánál pihen meg
ószeres álmom.

szeretem nézni
ahogy libbenő mécsláng
ringatja álmod

Emléked nélkül
fapados utazások
a szép álmok is.

Fekete-fehér
álomból színre ébreszt
egy azúrkék folt.

Álmom ruhája
egy számmal nagyobb, mint én.
Majd belenövök.

Élek, mióta
csodaországodba te
beleálmodtál.

Ha az álmok is
hazudnak, mit vársz tőlünk,
emberektől, mondd...

álomba merült
csendesen pihen a nyár
kemence zugban

barka selymére
kúszik a hajnali fény
álmát ölelve

éjjel a pusztán
szikár gémeskút álmát
csillagok őrzik

Holdanya ringat
pólyamélyi álmokat
éjszaka ölén

Piros hajnalfény
szűri át a kis szobát
- álmot cenzúráz.

Addig aludj csak,
Míg valósággá sarjad
Bennünk az álom.

hajnalodik kint
puhán libben az álom
mézszín árny suhan

Rádgömbölyülve
Finom szívveréseddé
Álmodom magam.

Csendpihéinkre
Bársonyos puhasággal
Köt masnit az éj.

mámoros álmok
percein suhan az éj
siet hajnalig