Haiku versek az álomról

gyanútlan álmok
sziporkáznak ezernyi
darabra törve

Elképzelt célok,
ahányszor rágondolok,
egyre jobban vonz.

Téged vártalak! -
Mondtad álmodban és én
magamra vettem.

tengerpartokon
szép esőerdők haltak -
luxus álmokért

Sebzett szárnyaid
pihennek, míg álmaid
súgják - van tovább.

Emléked, színes
álmokat fest minden nap
valóságomra.

korhadó törzsem
indák fogságában új
rügyet álmodik

éjjelente oly
igazzá álmodlak, hogy
fáj minden hajnal

Teletűzdelted
acsarkodó álmokkal,
az éjszakámat.

Az álomképek
laza szövetében lesz
egy reménysugár?

Rólad álmodtam,
jött a reggel: elrabolt
napfénybe zárva.

Fárasztó vén lét.
Fekszem kiszáradt tarlón.
Álom fut körbe.

föntről nézve mit
megéltünk - nem lesz több, csak
maroknyi álom

Könyvvel ölemben
elaludni csendben. Nem
álmodni tovább.

Álmom meséi,
csupa rejtélyes titok.
Krúdy bezzeg tudja.

ha álmaimban
vagy csak velem - örökké
éjszaka legyen

Puha vánkoson
remegőn a vágy oson
- rólad álmodom.

Univerzumunk
legszebb álomszövői
mi magunk vagyunk.

Csikordul fénye,
szikrázón villog hangja.
Elűzi álmom.

Nap tüze éget,
fáradt sajgó testemre
álmom sző ruhát.

angyalt álmodtam
de csapkodó galambok
riasztottak fel

Az élet álmok
nélkül olyan, mint a kert
virágok nélkül.

ölelj magadhoz
engedd az álmaidra
hajtanom fejem

Faág álmában
felhőkig ér - rászáll az
ég kék madara

városlakónak
kis falu a nagy álma
szénaillattal

tört cserepeit
álmomnak fehér lapra
gyűjtve leírom

szárnyaló álmok
s boldog ébredés - kedvem
lenne repülni

Este csendjében
suttogó gondolatok
dala ringat el.

éj ha elillan
szedd csokorba álmaid
s váltsd valóra mind

Kis lépésekben
Csiszolódnak a kövek
Nagy utat tesznek.

álmomban fű fa
voltam lombot ölelő
cseresznye virág

Messze még a nyár...
smaragd lomb-tengerben most
alussza álmát.

fekete űrben
lelkem zuhant a mélybe
szép hófehérben

legszebb álmomban
apró angyalkák nyíltak
havasi gyopár

fák közt fényt láttam
illanón suhanva tán
anyám álma volt

Habfehér vásznon
festett álompillangók,
titkom őrzői.