Haiku versek az álomról

ingó alapra
még álmodban se építs
magas palotát

átfordul az éj -
továbbálmodja magát
a túloldalon

Szunyókáló Hold
kelyhéből kicsorduló
édes bájital.

Libbenő álmok
Szállnak el bárányfelhők
Pillehabjain.

Szamárfüleim, s
szívemet - tündéri nőm,
ágyad őrzi még.

ezüst színű éj
holdudvar-bölcső rejti
holnapok álmát

Szétzúzott álmok -
törött tükörbe nézve
szilánkos a múlt.

Korhadt fahídról
mélybe hulló álmokat
jeges víz sodor.

már hajnalodik
de párnám mégis a hold
álmokat szőttem

Gúzsba kötözte
törékeny álmainkat
a sápadt holdfény.

Rozsdálló kilincs
régi álmokat őriz
zárt ajtó mögött.

Ködpaplan alól
vaksin hunyorgó hajnal
őrzi álmaink.

észre sem veszed
ahogy álmod szétterül
a csend bársonyán

Didergős reggel -
ülök egy kopott padon
s nyárról álmodom.

csendes éjszakán
valaki más álmában
jó ébren lenni

Elnémult tollal
a papír sem beszélget.
Versről álmodik.

Álmomban látom,
amit elrejt a nappal
szemeim elől.

Beleálmodom
magam az álmodba - hogy
együtt ébredjünk

édes álmaink
csokoládéillatként
kelnek életre

Virágok éjjel
Szirmaikba zárják a
Nappali álmot

Álmodtam talán,
hogy lépteid koppantak
halkan szívemen.

belibbent pőrén
száz pihécske rezdült meg
bársonyos bőrén

Fekete égbolt
csillagbársony kabátban.
Szárnyaló álmok.

álmoknak fátyla
lebben szendergő estre
pilleszárnyakon

álmát alussza
vén szuvas gerendák közt
mohás malomkő

Simítja ráncos,
barázdált arcod kezem.
Hát itt vagy, anyám?

Csendben lélegzel
álmokkal száll még lelked
féltőn figyellek

ezüst szálakon
színes csillaggyöngyökbe
álmot szőtt az éj

csodaszép álom -
ablakomon kopogtat
a józan reggel

Cseppnyi álom is
szólhat a sosem látott
nagy óceánról.

Gyertya lángjában
táncoló szívdobbanást
küldök álmodba.

Angyalszárnyakon
suhan tova a hajnal,
ellopja álmunk.

hunyorgó hajnal
retinámra vetített
éjjeli álmot

pillád vásznain
éjek álomképeit
festi a hajnal

gyűrött éjjelek
halott csendránc árnyain
arcod tűnik át

Eltűnő árnyak
elhaló fénye mellett
sikoltva eszmélsz.