Haiku versek az álomról

zárójelbe tesz
az álom egy villanást
a valóságból

Csillagdús álmok
gyűrt lepedőjén prűden
bukdácsol a Hold.

puha álmomban
éjjel minden hópihe
köszönt egymásnak

Mennyek bársonyán
Megannyi édes álom
Csillaglámpást gyújt.

az éjszakai
utakon álmok futnak
ébredés felé

csónakban ringat
az éj messze sodor az
álmok tengerén

álom kútjából
húz fel a hűs reggel - a
múlt mesélt ott lent

Az álmom és én
csendben ringatjuk egymást
az élet ölén.

álmot rajzolt az
éj nem kímélt csak küldte
rólam képeit

a valóságnak
becsukott szemünk vetett
álomszép ágyat

álom szájában
forognak a nappal kis
eseményei

az álom néha
a valóságba szövi
titkos szálait

velem halnak meg
az általam álmodott
saját világok

Ha álmaidban
engem ölelsz, tudd, lelkem
ott járt tenálad...

Hervadt álomból
Szirmot bont a valóság
Kék nefelejcse...

Hold szitálja át
álmaid csillagporrá
hulljon szemedre

Álom-ébrenlét
határán imbolyog az
ábrándos remény.

várlak a csendben
amelyben mindig látlak
vagy megálmodlak

álomban fogant
képek: a soha meg nem
történt emlékek

minden álmom egy
ébresztő a mesékből
a valóságba

álmom lombjában
fészkel a madár: dala
mindig ugyanaz

álmokat tép a
hajnal ringó talány mit
sző tovább a Nap

Éj teájában
a hold savanyú citrom,
álmok közt iszom.

tétova percek
téblábolnak az éjben
álmom keresem

Ha lepkét kergetsz,
nem megfogni akarod,
álmod után futsz.

rezdülő nyárfák
feszes derékkal őrzik
tegnapok álmát

ködbe takarva
kondul az álomharang
- lépdel az éjfél -

csillagok között
pihen a Hold udvara,
álmot sző az éj

kidobott álom
szemeteséből szedd ki
a valóságot

csillagtalan éj
a holdfényről álmodik
bársonyos ágyán

kuszálja a szél
áfonyakék álmaink
csonka hold figyel

Az éjszakában
a legszebb, hogy csendesen
hozzád indulok.

kibontatlanul
a legszebb álom is csak
vitrindísz marad

Fekete éjben
fénylik az álom, s látom
benne jövőmet.