Haiku versek az alvásról

Álmatlansággal
aki csatát vív, másnap
levert. Elesett.

Gondtalan alszol,
mégis eszedbe jutnak
a hitvány napok.

körülölel az
éj csendje, álmaimat
csillagok őrzik

Az átlagember
Alvásigénye: még öt
Perc. Azon felül.

Alszik a város
éjleple alatt - velem
újjászületik

mért aludnék ha
bárányok bandukolnak
át az éjszakán

álom hálóján
elmúlt nap hordaléka
aludj nyugodtan

Lehunyt szemével
jelezte, hogy aznap már
használhatatlan.

gyorsabban alszom
hogy a végkifejletet
ne szalasszam el

álmatlanságod
miatt alvászavarral
mentegetőzöl

alvó kisgyerek
mosolyánál nincs nagyobb
titokzatosság

Éjjel sok bárányt
számoltam, valakinek
nem hiányoznak!?

mámoros álmok
percein suhan az éj
siet hajnalig

öreg díványon
őrzi nagyapám álmát
a nyári konyha

Ében-szín bölcsőm
bársonyával betakar, s
csenddé ringat el.

Csendben lélegzel
álmokkal száll még lelked
féltőn figyellek

Simogat a csend.
Bársony kézzel betakar,
vigyázza álmom.

Alszik a lélek,
Szárnya szögre akasztva,
Foltja mosásban.

Subám szunnyadó
égboltja alá hajtom
szívemnek csendjét.

Érzem illatod,
lágy felhője körbefon:
Álmomat őrzi.

elnézlek ahogy -
öntudatburkod nélkül
meztelen - alszol

ködbe takarva
kondul az álomharang
- lépdel az éjfél -