Anyákról szóló haiku versek

A virág fényben
nő, a gyerek az anyja
szép mosolyában.

Felszakadsz bennem,
Sírmárvánnyá vált léted
öleli karom

anyám sóhaja
néha-néha feldereng
nehéz örökség

sehol sem vagy már
mégis mindenhol ott vagy
ahol én vagyok

két pár csodaszép
gyémántom - gyermekeim
csillogó szeme

anyám hangján szólt
a hasonlóság riaszt
húsz év távlatból

nem ragyoghat szív
gyermeknapon sem, ha nincs
máskor ölelés

Fehér és lila
orgonák illata száll -
Anyám emléke.

Kor haladtával
egyre inkább Anyám néz
tükörből reám.

Jázmin volt Anyám.
Legillatosabb virág
gyermekkoromban.

Páratlan érzés:
Anyaság-testen túli
gyors szívdobogás.

melegbarna fény,
fényképről is simogat
- Anyám szeméből

Isten szabta rám
anyám legszebb imáit...
Viselem, megvéd.

látom Őt nőni
értelmét nyiladozni -
maga a csoda

mikor gyermeket
hoz világra, akkor lesz
időtlen szépség

Csak egy szó, Anya.
Mögötte törődés és
a szorgos kezek.

Anyám ringató
dala szól gyermekemből
unokáimnak...

csillagos éggel
takart be s nagy holdkiflit
sütve várt anyám

Anyai szívhang
a világ első szava,
lelki iránytű.

a horgolt angyal
madara elszállt tolla
lehullt levél már

Jó föld ez anyám,
magamat vetem bele,
és élek tovább.

Anyám arcáról,
bárcsak átvehetném az
élet ráncait.

valami kedves
anyaszelídségű csend
ül a kisszéken

Anyám! Egy olyan
szív az enyém, mi benned
dobbant először...

anyám kertjében
tulipánlázadás van
lángol a tavasz

virágoskertben
csodák nyílnak - jó anyám
kezének nyoma

Egy hónapja lesz,
hogy örökre elmentél.
Még mindig fájó.

Megtört és fáradt.
Megvívta életharcát.
Lágy hangja szólít.

Legszebb szóvirág
amit szívünkbe zárunk
szeretlek Anya!

Boldogság írnom
e csodás nyelven, mit jó
anyám tanított.

Az anyát azért
alkotta Isten, mert nem
lehet mindenhol.

Azt mondta, ne félj!
Mosolygós, vidám Anyám
éjjel reszketett.

Az anya mindig
Család szíve, mosolya
A szívverése.

te szültél engem
élet és halál között
gyermeked vagyok

Egyszer magasra,
máskor, még magasabbra
emelt: Ő, bírta

abban a kertben
kék virágokat ölel
magához anyám