Haiku versek az árnyékról

Pillangó árnya
nyújtózik - lámpafénybe
együtt repülnek

álmos délután
házra fura árnyakat
firkálnak a fák

Az árnyéktól ne
félj, csak a fény jelzése
a közeledben.

A rács rajzolta
árnyék örök nyomot hagy
testen és lelken.

patanyomokban
az eső emléke - de
árnyunk nagyra nőtt

délutánra jár
tollászkodik egy borzas
árnyék a falon

fehér nyírfa is
sötéten árnyékol - bár
kevés lombja már

Az árnyék jelzi,
hogy fény van a közelben,
bebocsájtást vár.

Amikor rád vet
egy pillantást az árnyék,
csak elmosolyodsz.

Játékos árnyék
simogatja este az
útszéli fákat.

A kétely, árnyék,
a gondolataidnak
viaskodása.

Sokaknak jó, hogy
Nincs árnyéka, hiszen csak
Megijesztené.

Nem hagyom, hogy egy
árnyék az egész eget
szürkére fesse.

Járdán lámpafény...
árnyékom hol elől megy,
hol fut utánam.

fény és az árnyék
alkonyat kapujában
most váltja egymást

keresd a napfényt
és ne bánd hogy árnyékod
hozzád szegődik

Lábamat rázom,
mert sötétségbe léptem.
S árnyékom táncol.

ragyogás közben
szem elől tévesztjük az
árnyak nyomorát

árnyékomat is
pont úgy szeretem, ahogy
tiszta fényemet

Tükörképemet
mért nem és árnyékomat
miért bámulom?

viseltes napfény
düledező falakon
árnyékot foltoz

napsütésben az
árnyékot ostobaság
volna tagadni

árnyékom látod
vagy fényem, ha átölelsz?
talán mindkettőt?

alkonyatkor a
leghűségesebb árny is
vékonyodni kezd

Árnyékom, hátul,
utam vége előttem,
kutyám, mellettem.

oly váratlanul
tűnt el hogy árnyéka is
ott feledkezett

csodás árnyékát
siratja az öreg tölgy
szélvihar után

Házak falára
holdfény rajzol gömbölyű
lombkoronákat.

Naplementekor
hosszú árnyékot vet egy
alacsony ember

már esteledik
sötét árnyékok ülnek
az eresz alá

árnyékok között
töredezik az este
majd egybeolvad

Titkon tangót lejt
esőillatú szélben
megnyúlt árnyékunk

késő délután
az árnyékomra léptél
földig hajoltam

eggyé szelídül
árnyék a valósággal
hűséges páros

arcélem falnak
dőlt árnyékán zarándok
hangyák menete

naplementében
nyurga fákon lecsorog
sötét árnyékuk