Haiku versek az árnyékról

lombosodnak a
diófák árnyékuk a
homokon hímzés

Nyírfa árnyéka
fényes-szeles délután
portát sepreget.

sötét időkben
még árnyékom sincs velem
magamra hagyott

Ha jártál fényben,
utána már nehéz lesz
árnyékben élni.

búcsúzó nyári
fényben hosszú árnyékunk
átnyúlt az őszbe

macskaköveken
nyújtózkodik az árnyék -
ébred a holnap

nem árnyék követ
csak lelkiismeretem
kísérget féltve

Bús árnyék hajolt,
fényes szerelmünk fölé.
Hű bánattá vált.

diófák szűrte
napsugár - itt a nyár - árny
leng fejünk felett

Olykor árnyékod
vet téged a padlóra.
Lásd őt, tudj róla!

Semmik vagyunk csak,
Mint a szürke árnyékok
A szél elsodor.

Árnyék nélküli
fényt akar, telhetetlen
emberi ego.

Fények és árnyak.
Az elmúlás a sötét,
A bölcső a fény.

Pillangó árnya
nyújtózik - lámpafénybe
együtt repülnek

álmos délután
házra fura árnyakat
firkálnak a fák

Az árnyéktól ne
félj, csak a fény jelzése
a közeledben.

A rács rajzolta
árnyék örök nyomot hagy
testen és lelken.

patanyomokban
az eső emléke - de
árnyunk nagyra nőtt

délutánra jár
tollászkodik egy borzas
árnyék a falon

fehér nyírfa is
sötéten árnyékol - bár
kevés lombja már

Az árnyék jelzi,
hogy fény van a közelben,
bebocsájtást vár.

Amikor rád vet
egy pillantást az árnyék,
csak elmosolyodsz.

Játékos árnyék
simogatja este az
útszéli fákat.

A kétely, árnyék,
a gondolataidnak
viaskodása.

Sokaknak jó, hogy
Nincs árnyéka, hiszen csak
Megijesztené.

Nem hagyom, hogy egy
árnyék az egész eget
szürkére fesse.

Járdán lámpafény...
árnyékom hol elől megy,
hol fut utánam.

fény és az árnyék
alkonyat kapujában
most váltja egymást

keresd a napfényt
és ne bánd hogy árnyékod
hozzád szegődik

Lábamat rázom,
mert sötétségbe léptem.
S árnyékom táncol.

ragyogás közben
szem elől tévesztjük az
árnyak nyomorát

árnyékomat is
pont úgy szeretem, ahogy
tiszta fényemet

Tükörképemet
mért nem és árnyékomat
miért bámulom?

viseltes napfény
düledező falakon
árnyékot foltoz

napsütésben az
árnyékot ostobaság
volna tagadni

árnyékom látod
vagy fényem, ha átölelsz?
talán mindkettőt?