Haiku versek a barátságról

Baráti kéz a
vállamon, sötétségben
is fényt kapcsolhat.

Jóbarát a csönd.
gondolatod ráncait
kisimítja ő.

Gőzölgő kávé,
örök élet illata,
lassan megiszom

Zordon kárpitos
az Alföldön váltotta
ki engedélyét.

Ne csak magadért,
másokért is tudj tenni,
önző "barátom"...

Jó barátsággal
karöltve könnyedebben
zajlik az élet.

Feltétel nélkül
legyek barát: mint virág
a virágszáron

A szavak nappal,
mint barátok, ígérnek
rejtett karátot.

A jó barátok
Nem szembe néznek, hanem
Mind egyirányba.

Sötét kendőt ölt
az égbolt, kitakarjuk
meztelen lelkünk.

A gyenge jellem
soha nem barátkozik
a kitartással.

magára vessen
aki barátait sem
válogatja meg

hiába támad
a magány - együtt vagyunk -
két vén paripa

Nehéz a búcsú.
De aki számít, távol
is közel marad.

Ki az én apám,
ki az én testvérem, ki
az én barátom?

Hűtlen barát az
emlékezőtehetség,
szükségben elhagy.

reggel szép voltál -
halványkék égi-vászon...
beszürkít az est

Az igaz barát
A természet és a sors
Szép remekműve.

Ne kritizáld már!
Barátkozz meg magaddal!
Együtt könnyebb lesz!

Előbb szorozz, majd
ossz, utána add össze,
s vond ki belőlem.

Játszadozunk, mint
két összekapaszkodó
nagy juharlevél.

És akkor már én
is tudtam. Ha te maradsz,
én is maradok.

Megértő barát
csendben figyel rád mikor
a legjobban fáj.

Ha nem látsz engem
egésznek, ne hívj akkor
Felebarátnak!

bajtárs akkor is
veled tart ha lámpással
keresed a bajt

vándor szerelme
az Út - bakancsán a por
lélekmementó

barátság szirma
a szeretet virága
te és én vagyunk

szükség törvényt bont
vadidegenből pedig
barátot farag

üres folyópart -
a vidám cimborák már
másfelé járnak

legtartósabbak
a meg nem csomózható
kötődéseink

láthatatlanul
vagyok fontos, mint bögre
fülében a lyuk

aki számít rád
annak jelenléted is
tud erőt adni

vállam támasz ha
elfáradsz a bajoddal
együtt emellek

barátodnak adj
időt figyelmet és a
szívedben szobát

A világ sötét.
Két fáklya együtt lángol
- barátság fénylik.

Barátság, ami
úgy is fénylik, ha épp nem
éri napsugár.