Haiku versek a bátorságról

Szeretettel most
betakarom félelmed,
hogy bátor lehess.

Őszinteség, ha
feltárod! Lélekpincéd
súlyos ajtaját...

merészségre vall
a felbecsülhetetlent
alábecsülni

A bátorság egy
Mélységes, imádkozó
Rejtett félelem.

Zajos világban
gaz és nemes - virág van:
- kertészkedj bátran

Viharvert ágon
napfényben terem, héját
gyűri az idő.

Csak egyszer, tedd meg!
Merj élni, merj remélni!
Mondj ki minden szót!

mikor átléped
saját határaidat
szárnyaid nőnek

A bátorság az
A művészet, mely tudja,
Félsz a haláltól.

A bátorság az
A művészet, amelyik
Fél a haláltól.

tétova szentek
bátortalankodnak a
vakolat mögött

mikor előled
kell majd megfutamodnom
bátran elesem

pompás szarkaláb
magasodik büszkén a
kalászok fölé

akkor is kopogj
ha nem várod hogy ajtót
nyissanak neked

Bátorságom új
megismerésekre és
igazságra út.

bátor fiókát
a szűk fészek biztatja
kirepülésre

Nem baj az, ha félsz,
amíg a bátorságod
bölcsen dominál.

Az ajtót, ami
már sehova se vezet,
zárd be! Légy erős!

Néha szétesel,
mert ember vagy - de fontos,
hogy kezdd el újra!

titkos szobáid
rég nem rémisztenek - a
kulcsokkal játszom

annyira bátor
voltam hozzád hogy félni
tanultam tőled

Merd a fejszédet
nagy fába vágni - aztán
aprítsd fel a fát.

fészekmelegben
tanul szelet szeretni
napszívű madár

pipacsmezőben
búzavirágkék szívvel
sétál a madár

nyugalom titka
emlékezz minden jóra
felejts el félni

Bátran nyit szirmot
rózsa is, mert tövisek
őrzik bájait.

Bátor az, ki fél,
de teszi, mit helyesnek
vél, napról napra.

Szunnyadó parázs
könnyedén lángra kap a
harcos szívében.

Vágyak hajóján
vitorláimba fogom
félelmem szelét.

Bátor ember az,
aki képes belátni
gyengeségeit

vakmerésem van
meggondolatlanul tört
rám a bátorság

Az életben az
a legnagyobb kockázat,
ha nem kockáztatsz.

végtelennek tűnt
mert mindig járatlan volt
az út előttem

Kevés hős akad,
legtöbbünk tünetmentes
virtushordozó.

nyújtózik egyet
a szégyenlős gondolat
estére szó lesz

Csillagok közt élj.
Így könnyebben eléred
a fényes holdat.