Haiku versek a becsületről

Igaz becsület
az, hogy ha látnak, ha nem,
ugyanúgy teszel.

Korgó gyomorral
ment a boltba, semmit nem
vett, majd hazament.

Légy őszinte és
csak a becsületre adj!
Így lehetsz csak nagy!

egyenes ember
görbe utakon is a
cél felé halad

Kinek szava, mint
szél, elszáll, becsülete
is tovarepül.

vélt becsületért
párbajt vívott: kardélre
hányta életét

Bűncselekmények
hiányában nyomorra
rendezkedhet be!

A bizalmat el
lehet kétszer veszteni,
becsületet nem.

A becsületet,
Mint a gyufát: csak egyszer
Lehet használni.

kapanyél mellett
erkölcsösen görbül az
egyenes gerinc

Most a becsület
a mérlegen, elég lesz...
Kisebb, maradhat?

valamit tudok
amit te sosem fogsz, hát
ne másolj engem

Mindig többet ér,
Ha nem csak beszélsz, ígérsz.
Tetted bizonyít.

Nagy becsű dolog,
Törékeny csecse-becse,
Mely könnyen elvész.

Nehéz tartani
a becsület zászlaját.
Főleg, ha lopott.

mindegy kinek és
mennyiért ha eladod
a becsületed

Nos, nem tisztelet
Az, ha alap nélküli
Szobrot adsz neki

Leleplezi a
Tiszteletreméltót, a
Lehulló lepel

Sok út lévén, a
Becsület, - becsületes
Utat választja

A becsületed
A lelkiismereted
Kinyílt virága

Minden szónak van
Értéke, ám azt nem a
Szónok dönti el

A tiszteletnek
Soha nem lehet arany
Ellenértéke

Kevéske pénzből
vegetál a becsület.
Hitvány a jólét.

Becsület egyre
jó: megtanít vékonyan
kenyeret kenni.

Csak azért loptam,
mert becsületért nem jár
se bor, se kenyér.

Létünk partjai
közt teremt hidat minden
tiszta gondolat.