Haiku versek a beteljesületlen álmokról

Körtét álmodott
de alma alak jutott -
ez most nem divat.

az éj múlik s ha
egyedül ébredek hát
álmodlak tovább

Csillagos éjjel
megcsillant egy álom - ám
fénye távoli

Ez maradt: versek
harangszaván imbolygó,
tevekaraván.

Vásárolnék, hogy
valóra váljon: álmot.
Meg másvilágot.

Építettem egy,
Álmokkal telli várat.
Mely már romokban.

gyanútlan álmok
sziporkáznak ezernyi
darabra törve

a vágyak tartják
melegen a lelket, még
teljesülhetnek

Pislogó álmot
Dajkál, aki nem szítja
Föl a parazsat.

lélek-szirteken
álom és vágy nyugtalan -
pillanatra vár

Rágyújt - éberen
egyre csak néz - egy álmot
simogat füstje.

lelenccé árvult
álmaim; a valóság
lett mostohátok

kiszínezetlen
szivárvány vagy, életem
kifestőjében

lelkem korlátján
áthajolnak az álmok
egy szebb holnapért

valóra vált egy
galamb álma - kihullott
tolla verset ír

A szép álommal
beoltott realitás
szebb jövőt ígér.

Fotelhuszárok
csak fotelkalandokban
teljesednek ki.

Remegve állok.
Meglátlak, de nem várok.
Nincs többé álmom...

Csupán gyorsabban
szerettél. Épp csak léptem,
Te már túl voltál.

szavak nélkül is
örök börtönébe zár
tegnap emléke

Álmaim közt már
idegen vagyok. Nézzük,
s nem értjük egymást.

Polcra helyeztem
szép álmaimat, később
értük jövök majd.

sikálunk álmok
törmelékéből rakott
mozaikpadlót

be nem teljesült
álmok közt a valóság
egy szelet kenyér

Lekaszált réten
pipacsálmokat kerget
a kósza szellő.

Ősz, földre lehullt
Halott pillangók, bennük
A színes álom

Álomládára
dőlve elkerül méla
búbánat szele.

Egy fa örül, csak
Aszfaltrajzok ölelik
Gyermekkacagás

Összetört álmom
korszerű érzésekkel
restaurálom

roskadozó híd
széléről hull folyóba
a legszebb álmom

Nevel az élet,
elfenekelt álmokat
ringat a lélek.

Tavaszi álmunk
szappanbuborék csupán:
szilánkokká fagy.

Repkénnyel benőtt
álmaim hallgatnak - mély
kómába hullva.

olykor megcsillan
elvesztett álmaimnak
széttört szilánkja

tűhegyre tűzött
pillangók álmaiban
ragadt repülés

mikor álmaid
mint őszi falevelek
magányba halnak