Haiku versek a beteljesületlen álmokról

Ballagó idő -
nyomában halott vágyak,
megkopott álmok.

Megtépázottan,
mocsokban fetrengenek
kócos álmaink.

vágyálmaimban
tengerparti köveken
hullámzik lelkem

az álmok arany
felhője alatt fáj a
kopott valóság

papírhajóra
teszem használt álmaim
vízre engedem

valóra nem vált
álmomat valóságra
cseréltem régen

őszi avarban
a falevél álmai
földhözragadtak

egy árva levél
a tavaszról álmodik
lassan földet ér

velem halnak meg
az általam álmodott
saját világok

turkálót nyitok
a használt álmaimból
álmodja már más

minden valóság
az álmok ébredése
halott szívekben

egy pohár borban
nem tudod feloldani
hullt álmok könnyét

az élet: pénzed
elfogyott, de még nézed
a kirakatot

szaladtam én is
álmokat kergetve de
aztán megálltam

a sors útjai
keresztezik álmaim
elsőbbségük van

idő lejtőjén
siklunk álmaink javát
a csúcson hagytuk

álmaim köves
medre kiszáradt út lett
szép kavicsokból

Tengernyi titok,
hullámsírba temetett
igazgyöngy álmok.

színes krétával
rajzolt álmom eltorzult
esőverte lett

Csüggedt valóság,
a lét legalsó polcán
szél kerget álmot.

mint öreg deszka
vagy szúrágta foszló fa
széttörik álmom

befalaztad az
álmaidat unalmas
hétköznapokba

Földi álmaid
Gomolyagát viheted
Át, letekerni

Elvetélt álmok
saját sírjukat ássák,
hamvad a lélek.

Nézzünk csak körbe
tengernyi álom fásul
lelkek mélyébe.