Haiku versek a bizalomról

mikor megláttad
szeretnivalóságod
akkor hittél el

Fogóddz bele a
hit hajójába, szélben
biztos partra visz.

mikor a lelkem
menni készült, csakis te
tartottad bennem

Elbotlottál a
tűrésküszöbömben, a
bizalom eltört...

néztem rá némán
ittam szavait s vakon
elhittem mindet

bizalmat adtam
hitelre, Te hűséggel
fizetted vissza

Te tanítottál
csalódni: Professzor vagy
Hazugság-szakon.

Ha elárulsz, csak
magamban csalódhatok:
én bíztam benned.

kiteregettem
foltozott álmaimat
lelkeden szárad

őszinteséget
hazudtál: cserébe én
- hiszékenységet

Tettel mondd, szóval
ne! Csak csendben tégy, hogy én
hinni tudjalak!

Oly közel enged
magához ez a cinke
mint Te sose fogsz

szavaid mentén
haladok - szótlanságod
szakadékom lesz

Elbotlottál a
tűrésküszöbömben: a
bizalom eltört...

Amit csak te tudsz,
titok: ha még valaki
- az a bizalom.

Kinek szívét már
Összetörték, elnyerni
Bizalmát nehéz.

belső körömbe
az léphet, akiében
én is ott vagyok

Mosolya karcsú
Tekintete csábító
Szíve Mérgezett

Tágra nyitottam
szívem előszobáját
jó embereknek.

Kedvességedből
merítettem bizalmat
az emberekhez.

hűvös lelkedre
kabátom terítem, most
kapaszkodj belém

Akit szeretek,
nehéz kövét letette
szívem udvarán.

bizonytalanból
minden bizonnyal lesz majd
... lassan ... biztosan

Könnyeim fátyla
Elvakít, bűnöm megfolyt
Mikor hiszek már?

Mert csak azt tudom
szeretni, mit magadból
megmutatsz nekem.

Nem hazudtam csak
amit mondtam, neked még
nem tűnt igaznak.

Mint a bizalom!
Hogyha leszalad egy szem,
Bomlik az egész!

énekelj nekem!
hangod lehet hamis, a
dal igaz legyen

szólsz hozzá lassan
közelítve elérve
hogy bízzon benned

várakozni csak
úgy lehet ha bízunk az
eljövendőben

rút félelmeid
hátrahagyhatod, csak a
tekintetem bírd

Nem érdemeltél.
De míg rájöttem erre,
azt hittem igen.

Túltettem magam
az általad épített
magas falakon.

Nem félek többé,
hogy fájhat ez a fajta
bizalmaskodás.

te ígérkeztél
szívembevaló(ság)nak
legkedvesebben

szív-tengelyedben
szárnyaló belső erőd -
bízz, szeress és higgy!