Haiku versek a boldogságról

kócos hajnalok
mézillatú csendjében
megáll az idő

gyermeki énem
visszakérném én Uram
boldog ki gyermek

Egy gondolatból
merítek és hagyom, hogy
megrészegüljek.

Szénszínű szemed
mélységében elveszni
hajnali gyógyír!

mosolygós világ -
reggel rám kacsintottak
az esőcseppek

a születetlen
boldogság telt gyümölcse
remekművű vágy

szeretem mikor
magamon felejthetem
a tekinteted

kis mosolyaid
apró boldogságpettyek
szeplőim között

A fűszál cipel
eső cseppet a hátán,
boldog, mert csillog...

magamra öltöm
a száradó ruhák friss
napfényillatát

Fészket rejtő zug
boldog csicsergésétől
titkolhatatlan.

Hajadon gurul
széllel játszó napsugár
göndören kacagsz.

Hárserdő mélyén
Ezüst csillagfény ragyog
Őzgidaszemben.

Régi kis házban
földes szobában egykor
boldogság lakott...

Esőre éled,
boldogságtól frissülő
álom, vízen jár.

Meglibbenthetné
Hajam egy picikét a
Boldogság szele.

boldogság fogant
veled a pillanatban -
emlék született

Ha összhangban van
mit gondolsz, szólsz és teszel -
az a boldogság.

unalmas órák
romjai alatt kincsek
boldog perceink

Apró csodákból
lelkek húrjára gyöngyöt
fűz a boldogság.

a rét szárnyain
két vállra fektetve még
csaljuk az időt

A boldogság egy
Szem a boldogtalanság
Végtelen láncán

röpke pillanat
mégis mindörökre szól
a boldogságunk

boldogságot nem
kapsz pénzért - de segít, hogy
jobb helyen hajszold

A boldogságod
csak ott teremhet, ahol
azt elvetetted.

Éj van. Valahol
víz csobog. Kacaj visz hírt:
boldogság járt itt.

a vélt boldogság
felé rohanás hozhat
végzetes botlást

Egyedüllétem
oltárára virágot
helyezett a szél

a boldogság nem
tanít semmire az csak
nyári szabadság

míg színeimet
látom éveimet sem
érzem szürkének

Boldoggá tenni
ki melletted él - a te
örömforrásod.

virágporba ért
orral sosem szeretnék
komolynak tűnni

Volt már úgy, hogy egy
csepp méz lett az életem
sava-borsa is.

a játszótéren
gondolatom hintáztat
boldog nevetést

Ne boldogságod
engedd el, csak azt, ami
távol tart tőle...

Boldogságodnak
biztos útja, hogy mást is
boldoggá tegyél.