Haiku versek a borról

Jó boromból, jó
dalom száll, jó dalomból
jó borom, jó lesz.

Szőlők zamata
E föld édes illata
Borba zárt haza

A szőlőszemben
bor alszik, az enyémben
édes remények...

Borbarátaim!
Vöröslő alkonyatban
Világosodtam...

egyetlen ízes
korty az Életből - jó bor
kupám emelem

ősz csókolta íz
nap érlelte szőlőből
bor harmónia

kék fürtök áznak
részegítő illatban,
puttonyos kádba

Cseppenként érik
Szőlőfürtlevelek közt
Az idei nyár.

jó borhoz idő
kell, szerelemhez elég
egy pillanat is

Szőlőhegyen fönt,
fagyos, ráncos szemeken,
megfagyott könnycsepp.

Messze szállt a gond.
Egri leányka csábít.
Asztalomra ült.

Telt szőlőszemek
magjában, ha nyár tombolt,
forralva igyuk!

pohár peremén
táncolt - ajkamon egri
leányka csókja

karcos bort keríts
kancsódból kedves csókot
tölts szádról számra

Mézszín muskotály
pohár alján leülve,
víg bordalt dalol.

üres a könyvtár
de minden borkóstoló
teltházas este

kockáztat aki
borivók asztalánál
vizet prédikál

Prés alatt síró
szőlőszemek mézédes
mustot rejtenek.

fagycsípte nektár
töppedt fürtön édeleg
mézédes jégbor

egri leányok
zamatos bortörvényén
vigad a legény

mazsolaízű
gyöngyök ősze aszuba
önti aranyát

Poharad mélyén
ott pihen a szőlőbe
zárt, rőt napsugár.

szőlőfürt várja,
hogy a benne alvó bor
megvigasztaljon.

Szőlőm vesszején
deres mazsola vágyik
forralt bor ágyba.

egy pohár borban
nem tudod feloldani
hullt álmok könnyét

Nagy könnycsepp csillan
a boros pohár tükrén...
Miért bíztam én?

Bordón, lüktetve
köröz talpas pohárban
hegyalja vére.