Haiku versek a búcsúról

A sápadt arcán
könny-özön, ajkán mosoly-
jó szíve leállt.

Apám fecskében
nézte búcsúznak fecskék-
tőlünk s a nyártól.

könnycseppek nélkül
édes a búcsú végül
- rohamemlékek.

harmatcsepp rezzen
nefelejcsnek orcáján
legördül a könny

az utolsó szó
akkor is fájó, ha az
csak a hallgatás

könnyes arcomon
voltál már elfolyt festék
- és boldog mosoly

kinőttelek, mint
egy régi kabátot; nem
hiányzol többé

találkoznom kell
önmagammal is ezért
búcsúzom tőled

Viaszosvásznon
régi Füles, szemüveg
- megfejtés: hiány.

Kisboldogasszony
ünnepén, Őfelsége
nagy útra indult.

elmenekülnék
de nincs hová - magammal
vinném hiányod

Ne sirass, ha majd
elmegyek. Beleférek
én, egy könnycseppbe.

Kabátod még a
fogason: utoljára
ebben öleltél.

illatos réten
csak intett és átsétált
apám a mennybe

tiéd lett a csend:
de enyém volt cserébe
az utolsó szó

Ha menni kell, menj:
tovább maradva, neked
fog jobban fájni...

Apám kabátja
fogason: ebben ölelt
meg - utoljára.

Ha valami nem
Igazán fontos, attól
Könnyű megválni.

emlékbe három
sor - ezeregy éjszaka
jó volt itt veled

régóta reped
már kettőnk tükörképe -
most ketté hasadt

kitöröltelek
szívemből - már nem számít
ha másé leszel

Kedves, forró nyár
itt hagytál, arcomra hull
búcsúleveled.

Azt a döntést, hogy
elengedlek, az Élet
hozza helyettem.

Augusztusi
Égbolt csillagkönnye hull
Búcsúzik a nyár.

félmosolyával
eltakart egy soha nem
akart könnycseppet

mikor esküdtünk
perzselt a nap - menny dörgött
könnyes búcsúnknál

ma kerestelek
résnyire nyílt az ajtó
már mással voltál

ha szárnyam volna
elrepülnék szabadon
ég és föld között

szájszéled ívén
kanyargó könnycseppek: sós
ízű bús búcsú

Száraz virágok
zúzmarakoporsója
jég-gyöngykaláris.

széttört tükörben
látom nem illeszkedünk
egymáshoz soha

Búcsú ölelés -
ígérete egy újabb
találkozásnak.

ég velem, hogy már
soha többé ne kelljen
hazudnod nekem

sós könnycseppekkel
megfűszerezem édes
búcsúcsókodat

Nehéz a búcsú.
De aki számít, távol
is közel marad.

Távozott, remény
kezét szorongatva, a
múltat köszönve.