Haiku versek a búcsúról

csillag az éjben
úgy hulltam földre én is
egy halk szavadtól

őszi alkonyok
rég volt emléked őrzik
forró teámban

Avarsuhogás:
Mintha valamit az ősz
becsomagolna.

helyettem beszél
az asztalon itt hagyott
búcsúlevelem

Terepszemlét tart
kukoricatáblában
a lemenő Nap

parolázva ül
zöld leveleken a szél
emléket színez

még zöld lombokra
arany poncsót kötöget
búcsúzkodó nyár

elköszön a nyár
búcsúcsókja szelíden
pihen vállamon

megálltam ismét
hogy rád nézhessek de te
nem vagy már sehol

akáclombokra
festi bíbor álmait
a búcsúzó nap

hulló levelet
röptet a szél, vigasztánc
mindkettőjüknek

Sarokban papucs
benne maradt csoszogás
hangja utolsó.

többé nem leszek
gyermek ki karodban csüng
hiányod fájó

szépen búcsúztál
illanó szivárvánnyal
vad vihar után

Lázas érveink
már kihűlve hevernek:
kezed kilincsen.

Búcsúval megy el,
ki azt reméli, hogy még
újra látni fog.

Még maradj kicsit!
Félek, hogy fájni fog majd
búcsúsóhajod.

vándormadár-lét
szárnylebbentő búcsú és
hű visszatérés

szélnek eresztem
szívem tintájával írt
leveleimet

vonat ablakán
esőcseppek búcsúznak
könnyeim helyett

ajtó csukódik
csak illatod maradt itt
hosszan búcsúzik

Mint kóbor szellő
A felborzolt pitypangot,
Vitt tőlem a sors.

Az ág csúcsáról
Leesett a falevél
Végleg elváltunk

egyetlen könnycsepp
szárítkozik arcomon
nem volt búcsúcsók

búcsú kabátját
némán terítetted rám
fáztam alatta

ha el is mennél
a szívem vidd magaddal
útravalóul

Páraként folyok
le majd emlékeid bús,
ifjú üvegén.

végleg elenged
mint egynyári virágot
szeptemberi fény

Örök emlékül
megbújt utolsó képed
szemhéjam alatt.