Haiku versek a bűnről

csak hét főbűn van
pedig abból is bőven
férne még belém

Atomvillanás
alázta porrá a szép
bokavillanást.

a széfben őrzött
aranyfogad könyörög
egy jó falatért

a bevallott bűn
végleges nyugalmat lel
gyóntatószékben

Bűneim alól
feloldozott az Isten.
Most semmim sincsen.

Életre kelt bűn,
mint vészhang a hegedűn,
sír fel keserűn.

Jó és rossz sokszor
vitázott azon, hogy ki
a jobb. Nem dőlt el.

Ha lelketlent látsz
mulatozni, valahol
rászedett is van.

felégett réten
lepedőnyi koromból
zöld fűszál néz rám

Bűnös szemlélő
az, ki az ártó szándék
mellett elhalad

hol hiánycikk az
együttérzés ott boltot
nyit a gonoszság

Gőg és bűn vére
méltatlan hervadást olt
a földi létbe.

Csendbe rejtőzik,
de minden búvóhelyén
ott marad a folt.