Haiku versek a bűnről

Lélek vétke: súly
Földre visszahúz; karma
mennyet hasítja.

Számos bűn közül,
legrosszabb mit csend ural,
bűntudat nélkül

Kígyózó sorban
vágyak halma. Nő vagyok.
Kezemben alma.

vétkek villannak
a rózsafüzérszemek
kopott tükrében

hamisan kacsint
a zárka fenyőjére
akasztott angyal

Kiszolgáltatott
létünk fennkölt drámája-
esendőségünk.

Bűnösök mossák
kezeiket. Imára
kéne kulcsolni.

ártatlan gyermek
bűntelenül bűnhődik
száműzetésben

a lehetőség
szűk résén áthatolva
jutok pokolra

A bűn, ha sokan
Követik is el, nem lesz
Mindegyre kisebb.

minden zuhanás
végén oltárod előtt
találtam magam

legnagyobb vétkem
hogy a magaméról más
útjára léptem

vétkei miatt
összebarátkozott a
bűntudatával

tegnap gyóntam, majd
mondtam pár miatyánkot...
s bűnöm bűn maradt

vágyaim ítéld
el, ők a bűnösök, én
ártatlan vagyok

Börtönt építünk.
Bűnből. És erényből is.
Benne bűn s erény.

Manhattan fölé
teliként érkezik, majd
Harlemben fogy el.

Ádám és Vica
verse - oda-vissza írt
harapásnyomok

Vétkeink ellen,
önmagunk védőszárnya
ad menedéket.

A bűn nevetve
Érkezik, ámde sírva
Sompolyoghat el.

Oldoznak engem
bütykös kezek, ámde még
van ezer bűnöm.

Tiltott érzésben
fürdök. Nem csoda, hogy nem
is lettem tisztább.

A lélek mocskát
nem mossa le a szappan.
Csak a bűnbánat.

minden almában
ott kukacoskodik az
eredendő bűn

Bűneim védtek
eddig, most díszpolgára
vagyok szívednek!

járatlanért járt
utat el ne hagyj, akarsz-
e tévelyegni?

végtelen árnyak
számtalan kis bűnömet
kezdték takarni

Sosem vallottam,
hogy egyforma a sorsunk.
A bűn elválaszt.

Tény: bűnöm voltál.
Ha maradnék, akkor is
ketten, egyedül...

Évának bűn volt,
Newtonnak felismerés,
Stev Jobsnak siker.

csak hét főbűn van
pedig abból is bőven
férne még belém

Atomvillanás
alázta porrá a szép
bokavillanást.

a széfben őrzött
aranyfogad könyörög
egy jó falatért

a bevallott bűn
végleges nyugalmat lel
gyóntatószékben

Bűneim alól
feloldozott az Isten.
Most semmim sincsen.

Életre kelt bűn,
mint vészhang a hegedűn,
sír fel keserűn.