Haiku versek a bűnről

Bűnösök mossák
kezeiket. Imára
kéne kulcsolni.

ártatlan gyermek
bűntelenül bűnhődik
száműzetésben

a lehetőség
szűk résén áthatolva
jutok pokolra

A bűn, ha sokan
Követik is el, nem lesz
Mindegyre kisebb.

minden zuhanás
végén oltárod előtt
találtam magam

legnagyobb vétkem
hogy a magaméról más
útjára léptem

vétkei miatt
összebarátkozott a
bűntudatával

tegnap gyóntam, majd
mondtam pár miatyánkot...
s bűnöm bűn maradt

vágyaim ítéld
el, ők a bűnösök, én
ártatlan vagyok

Börtönt építünk.
Bűnből. És erényből is.
Benne bűn s erény.

Manhattan fölé
teliként érkezik, majd
Harlemben fogy el.

Ádám és Vica
verse - oda-vissza írt
harapásnyomok

Vétkeink ellen,
önmagunk védőszárnya
ad menedéket.

A bűn nevetve
Érkezik, ámde sírva
Sompolyoghat el.

Oldoznak engem
bütykös kezek, ámde még
van ezer bűnöm.

Tiltott érzésben
fürdök. Nem csoda, hogy nem
is lettem tisztább.

A lélek mocskát
nem mossa le a szappan.
Csak a bűnbánat.

minden almában
ott kukacoskodik az
eredendő bűn

Bűneim védtek
eddig, most díszpolgára
vagyok szívednek!

járatlanért járt
utat el ne hagyj, akarsz-
e tévelyegni?

végtelen árnyak
számtalan kis bűnömet
kezdték takarni

Sosem vallottam,
hogy egyforma a sorsunk.
A bűn elválaszt.

Tény: bűnöm voltál.
Ha maradnék, akkor is
ketten, egyedül...

Évának bűn volt,
Newtonnak felismerés,
Stev Jobsnak siker.

csak hét főbűn van
pedig abból is bőven
férne még belém

Atomvillanás
alázta porrá a szép
bokavillanást.

a széfben őrzött
aranyfogad könyörög
egy jó falatért

a bevallott bűn
végleges nyugalmat lel
gyóntatószékben

Bűneim alól
feloldozott az Isten.
Most semmim sincsen.

Életre kelt bűn,
mint vészhang a hegedűn,
sír fel keserűn.

Jó és rossz sokszor
vitázott azon, hogy ki
a jobb. Nem dőlt el.

Ha lelketlent látsz
mulatozni, valahol
rászedett is van.

felégett réten
lepedőnyi koromból
zöld fűszál néz rám

Bűnös szemlélő
az, ki az ártó szándék
mellett elhalad

hol hiánycikk az
együttérzés ott boltot
nyit a gonoszság

Gőg és bűn vére
méltatlan hervadást olt
a földi létbe.